Rendezvény Főoldalra Vissza
ONLINE! FODRÁSZOK ÉS ESZKÖZÖK KIÁLLÍTÁS - JELENLEG NEM ELÉRHETŐ!
Rendezvény

A Helytörténeti Gyűjtemény legújabb kiállítása, a fennálló helyzet miatt, sajnos nem nyílik meg a mai napon. Ám, úgy gondoljuk, hogy míg várjuk a szebb jövőt, addig is visszatekinthetünk a borbély foglalkozás, a fodrászat múltjába, és eszköztárába. Igyekszünk folytatásokban  egy kicsit jobban és jobban elmélyülni e szakma rejtelmeibe. Látogasson el új erre az oldalra, hiszen további információkhoz juthat.

 

Ugrás a következő részre: 1. rész2. rész3. rész4. rész5.rész I 6. befejező rész

 


1. rész


 

A borbély és a fodrász szakma történetének áttekintését is érdemes az ókortól kezdenünk. A túl hosszú haj a férfiak szakálla problémát okozhatott a hétköznapi életben illetve a munka végzés során. Először a természetben található eszközökhöz –növényekhez – fordultak, növényi hánccsal kötötték össze hajukat, tették szabaddá szemüket. Később fából, csontból, készítettek eszközöket, melyek alkalmasak voltak a haj fésülésére, ápolására. Gereblyeszerű eszközöket használtak, a férfiak szakállúk nyírására véső alakú eszközt, vagy kétélű szekercéhez hasonlító tárgyat alkalmaztak. A haj díszítése a haj ápolása már a legkorábbi időktől fontos dolog volt az emberek életében. Hajukat feldíszítették, befonták, ápolták. Már az ókori Egyiptomban megtalálhatóak voltak azok az iparosok – ők általában felszabadított rabszolgák sorából kerültek ki, akik ügyes kezük révén elsősorban a haj ápolásával foglalatoskodtak.

Forrás: FODRÁSZ MESTERVIZSGÁRA FELKÉSZÍTŐ JEGYZET Budapest, 2014. 6.o.

A haj a hajviselet meghatározta az emberek társadalmi rangját is. A rabszolgák fejét kopaszra nyírták, és nem viselhettek sem hajkoronát, sem szakállt. Ők igyekeztek fejükre különleges fejvédőket, sapkát helyezni, ezzel is követve a kor „divatirányzatait”

Később egészségügyi okokból, már az előkelőségek számára is kötelezően előírták a fej borotválását, az előkelőek parókákat húztak fejükre- volt, aki egyszerre két parókát is viselt. A nők természetesen nem mindig tartották be ezt a szabályt, természetes hajukba selyemszalagot kötöttek. Nem is gondolnánk, hogy a hajnak és a szakállnak nagy szerepe volt a hadviselésben is. Például Nagy Sándor i.e. 331-ben elrendelte a szakáll levágását és a haj rövidítését, hogy az ellenség ne tudjon a harcosok szakállába belekapaszkodni, s ennél fogva leteperni.

Az államot ért súlyos csapás, például csatavesztés esetén szintén levágatták hajukat. Sportrendezvényeken, ünnepi felvonulásokon a haj, illetve a fej díszítésére örökzöldeket, mirtuszkoszorúkat használtak, amelyek az istenek tiszteletét is jelentették.


 2. rész




A római korban más és más volt az elvárás a köztársaság, illetve a császárság korában. A férfiak a köztársaság idején egyszerű hajviselettel rendelkeztek, míg a császárság korában, már hullámosították hajukat és különböző olajokkal kenték be. A nőknek már számos eszközre volt szükségük ahhoz, hogy frizurájukat rendbe tartsák. Régészeti kutatások nyomán tudjuk, hogy a hölgyek fésűket, keféket, hajsütővasat, hajhálót, hajtűket, csatokat, tükröt, különféle illatos hajolajokat, szőkítő szereket, festékeket használtak. Az idősebb hölgyek őszülés ellen olajjal kevert gilisztahamuval kenték a hajukat. Voltaképpen minden szert használtak már, ami a szépséget, ápoltságot biztosította számukra.

 

Már a római császárság korában fürdőkben önálló borbélyműhelyek működtek a haj, szakáll ápolásán túl a testápolás is munkájuk részét képezte. Ők voltak az első kozmetikusok is, a kozmetikus elnevezés a „ kozmetusz” szóból ered. A borbélyok önálló érdekvédelmi testületet hoztak létre Konstantinusz császár idején 37 ilyen egyesület működött.

A középkor a hajviseletben nem hozott különleges változást, inkább a fejre helyezett sisakok, abroncskoronák megjelenése irányította, az alatta viselt frizurát. Változás legfőképpen a borbélyok fodrászok egyre nagyobb számban való megjelenését jelentette. A városok kialakulás támogatta az iparszerű üzemet. 1000-1200 körül a borbélyok a római korhoz hasonlóan főleg fürdőkben tevékenykedtek. Ettől az időtől fogva két megnevezéssel illették azokat, akik ezt a tevékenységet űzték: nyíróknak nevezték azokat akik csak a borbélyságot gyakorolták, míg akik a fürdőkben is végeztek munkát fürdős nyíróknak. Ez utóbbiak honosították meg a kisebb orvosi beavatkozásokat érvágást, foghúzást. Ez a két tevékenység lassan összeolvadt és már „1406-ban Vencel császár céhcímert és díszoklevelet adományozott a borbélyoknak. A céhcímer aranymezőjében a borbélyok gyógyító tevékenységére utaló kék színű, csomóra kötött érvágó kendő és a borbélyok bőbeszédűségére utaló zöld madár volt.

 


 3. rész


 

 

 

Az újkor hajnalán, a reneszánsz idején a hosszú hullámosított haj hódított. Németországban a reformáció terjedésével a puritánabb rövidebb és egyenes vonalat követő hajviselet volt az elfogadott.

1596-ban könyvet jelentettek meg a szépítkezés szabályairól. Mégis sok minden megváltozott a középkorhoz képest. Visszaszorult a népfürdők használata, sőt a nemi betegségek terjedésével teljes bezárásukra került sor. Az emberek nem mosakodtak a testápolás helyett a különböző testszagot elfedő készítmények hódítottak. Vastag festékréteggel takarták el a piszkot, a testszag ellen parfümöket használtak. Míg nem olyan méreteket öltött a mosdatlanság, hogy 1644-ben törvényt kellett kibocsátani a kötelező mosdásról.


A művészeti irányzatok továbbra is meghatározták frizura divatot nem tűntek el – főleg a hölgyeknél a haj hullámosítását szolgáló módszerek. Tovább is divat volt a hajfonat a konty, a hajat fejtetőn középen választották el. A barokk korszakában két új göndörítési formát is használtak, ekkor terjedt el a púder és a rizsporozás is. A férfiak simára borotvált arcát felváltotta a bajusz, szakáll viselésének divatja. A borbélyok-fodrászok ismét nagy megbecsülésnek örvendtek. Leterheltségük egyre nőtt, különösen a francia királyi udvarban.
A parókák ismét divatba jöttek oly annyira, hogy a különböző napszakokban más és más színű parókát viseltek főleg a férfiak Ezeket a parókákat, már nem természetes hajból készítették. ” A parókák lószőrből, kecske- és birkagyapjúból, selyemszálakból és kenderkócból készültek. Tömegük a két-három kilogrammot is elérte.”


Az igények egyre nőttek, az állam meg új adóbeszedési lehetőséggel számolhatott. Az adóbeszedők az utcán is ellenőrizték a parókát viselőket, keresték a befizetést igazoló bilétát.


Míg a rokokó megjelenése előtt a nők természetesebb hajakat viseltek, addig a rokokó idején egyre magasabb egyre tornyosabb és bonyolultabb divat vált uralkodóvá. „A fodrászok a tornyos hajviseletet csak létráról tudták elkészíteni. A nők a magas haj miatt a kocsiba térdelve tudtak helyet foglalni.”…” Az elképesztő magasságokat kenderkóc alátétekkel és drótvázakkal érték el. A hatalmas drótvázak tetején fantasztikus alakú fejdíszek voltak: tornyok, hajók, kalitka, élő madarakkal.”

A képen rokokó, női hajviselet

 

 


4. rész


 

 

 

Azt gondolhatnánk, hogy a parókaviselés a férfiaknál, annak kellemetlensége miatt szűnt meg. Azonban itt is a történelmi események a feudalizmus korának utolsó pillanatai forradalmak kora volt az, ami elsöpörte ezt a divatirányzatot. „ A parókájukat politikai kényszerűségből levevő arisztokraták a nyaktiló alá vonuló társaikra való emlékeztetésképpen, hajukat hátul rövidre vágták” , politikai okokból is beolvadni eltűnni vágyó férfiak hajviseletükben visszanyúltak az antik világhoz- ismét rövid hajat hordtak. A női hajviselet is egyszerűsödött, eltűntek a hatalmas hajkoronák díszítések. A hajviselet egyre inkább illeszkedett az egyszerűsödő ruhákhoz, a hullámok szalagok azonban továbbra ékesítették a hajat.

Empire hajviselet
Napóleon császársága idején a rövidre nyírt férfi hajak ismét hosszabbodni kezdetek és az elegáns viselet egy új kalap divattal egészült ki. A csákószerű kalap, mely a Napóleont ábrázoló festményeken tűnik fel, széltében hosszában elterjedt. . A férfiak arcukat ismét borotválták. A nők hajviseletében a legnagyobb változás a fejtetetőre kerülő konty, vagy a fej körül leomló laza fürtökben elrendezett haj volt.

Biedermeier hajviselet
A forradalom és császárság bukása nem csak Franciaország hatalmi pozícióját roppantotta meg, hanem a divatban elfoglalt helyét is csökkentette. Franciaország után 1848-ig Bécs és Berlin vette át a szerepüket.

A férfidivatba visszacsempésződött a szakáll, és a bajusz viselete, míg hajukat ismét hullámosan, laza fürtökben tarajszerűen előre fésülve viselték. Poroszországban a hivatalnokok számára az arcszőrzet viselése tiltott volt.

A hölgyek loknit és fészekszerű kontyot viseltek, míg az 1840-as években a középen elválasztott és simán a fülekre fésült, hátul hajtekercsekbe kontyszerűen egyesített haj viselete számított divatosnak.

„Virág nélkül biedermeier hajviselet el sem volt képzelhető. A nők fejdíszei még a változatosan felrakott turbán és a dúsan díszített, hatalmas ellenzővel ellátott kalapok. Ebben a korban a testápolás, a rendszeres tisztálkodás mellett legfeljebb a kölnivíz használatára szorítkoztak. Az arcfestést csak a színpadon alkalmazták, egyébként tisztességtelennek tartották. „

 


5.rész


 

 

Magyarországon a hajviseleti szokások, főleg a hölgyeknél nem tértek el a világ más régióitól. Egy különlegesség mégis volt. A magyar férfiak előszeretettel viseltek szakállat bajuszt, ennek vallási, illetve politikai okai is voltak. Gondoljunk a Kossuth szakállra, mellyel politikai hovatartozásukat is jelezték a férfiak.

 

A borbélyok céhekbe tömörültek és sebészeket is alkalmaztak. Az 1770-es évektől a borbélyok orvosi tevékenységét egyre inkább visszaszorították, már csak orvosi képesítéssel rendelkezők végezhettek beavatkozásokat. A borbélyok tovább borotváltak, és frizurákat is kezdtek készíteni. 1922 az a fordulópont, amikor a borbély és a fodrász szakma kettévált. Kialakult a férfi és női fodrász szakma. 1938-tól a vándor borbélyok tevékenysége is megszűnt- csak üzlethelyiséggel rendelkezők végezhették ezt a tevékenységet.

 

Nem volt mindegy azonban, hogy milyen eszközöket használtak. A kispesti fodrászok szerencsésnek érezhették magukat, hiszen lakóhelyükön válogathattak a legkiválóbb fésükből.

 

1936-ban avatta fel Magyar József aranykoszorús fésűsmester új gyárát. A legkiválóbb, legváltozatosabb fésűket állította elő magyar és külföldi piacokra.

 

 


6. befejező rész


 

 

 

1937-ben Kispesten már 107 fodrász mester működött. A fodrásztermek műhelyek igyekeztek a legmodernebb technikákat bevetni, annak érdekében, hogy a hölgyek és főleg a hölgyek kegyeit elnyerjék. A legkülönfélébb gépeket, eszközöket használták, így a meleg dauer gépet is, melyet Karl Nessler 1906-ban talált fel. Ezzel az eszközzel tudták a tartós hullámot a legeredményesebben elkészíteni, bár egy-egy dauer elkészítésére rá kellett szánni az időt. Ez a munkafolyamat 5-6 órát is igénybe vett. A dauer gép a következőképpen működött: a haj tövétől 4 cm-re a hajat benedvesítették, becsomagolták spirálokba, amiket egy villanyfűtéses eszközzel csatlakoztattak egy géphez, majd a lúgos folyadékkal "megsütötték".

 

1938-ban Arnold F Willatt feltalálta a hideghullámot, a modern dauer előfutárát.

 

Herbst Lajos kispesti fodrász mester Kossuth téri üzletében is használta ezt az eszközt, mely a mellékelt fotókon is jól látható.

 

 

Elégedettségmérés



Nyitott Könyvespolc a KÖKI Terminál II. emeletén!

 

KMO Művelődési Központ

1191 Budapest, Teleki u. 50.
Tel.: 282-9736, 282-9826
Fax: 282-9752/0113
e-mail: kmo@kispest.hu
honlap: www.kmo.hu

Nyitva tartás:

hétfő-péntek: 8.00-21:00
szombat-vasárnap: rendezvénytől függően