Kedves Olvasó! Akik évek, évtizedek óta ismernek, azok tudják, hogy nagyon szeretek kirándulni, utazni belföldön és külföldön egyaránt. Előre megtervezem az útvonalat, szinte napra, órára pontosan, az utazás előtt hetekig, hónapokig bújom a térképeket, útikalauzokat, internetes oldalakat, azt kutatván, hogy a helyszínen, vajon mit érdemes felkeresni és milyen érdekességek fűződnek a helyhez. Van egy több százat felölelő térképgyűjteményem, ez is részét képezi a szenvedélyemnek. Elárulom, nem vagyok viszont nagy fotós, az élményeket a fejemben őrizgetem, de egy-egy érdekességet, pillanatot azért az utókor számára is megörökítek. Ezekből szeretnék válogatni egy-egy rövid kis írás-szösszenet, ajánló erejéig járványos időszakunkban. Egyelőre utazzunk gondolatban! Fogadják szeretettel tehát útinaplómat és ha már majd lehetséges, kiránduljanak, utazzanak, mert mint tudjuk „az utazás boldoggá tesz”.

6. SZEGED - KICSIT KÁSKÉPP!

Az 1. útinapló a zalaszántói Béke Sztúpát mutatta be, a 2. Zemplénbe kalauzolta el az olvasókat: Tállyára és Boldogkőváraljára utaztunk gondolatban, 3. a martonvásári Brunszvik kastélyt és parkot mutatta be, 4. a Tatai Öreg-tó és vár rejtelmeibe engedett betekintést, 5. alkalommal Vácra "utaztunk", hogy megfejtsük, vajon miért kapott a váci főtér citromdíjat. 6. írásban Szeged a cél, de egy kicsit másképp! Tartsanak velem most is gondolatban. A következő héten több kirándulópontról szeretnék írni és csak akkor folytatni az online utazást, ha az olvasók valamelyik úti célról bővebben olvasnának.

Szegedről először többeknek a Szegedi Dóm, a Dóm tér, a Tisza, a Pick szalámi, a szegedi pirospaprika, a nyári szabadtéri játékok, vagy mint egyetemváros jut eszébe. Ahogy sokan, én is közéjük tartozom: szeretem Szegedet, s van három kedvenc helyem, talán ezekről később, bővebben.

Még egy napra is érdemes felkeresni a dél-alföldi várost: "Szeged híres város, Tápéval határos" szól a nóta. 170 km-re esik Budapesttől, vagyis másfél-két óra alatt már ott lehetünk a Tisza partján. Kicsit irigykedem is a Szegeden élőkre, miután legtöbbször 4-5 C-fokkal is többet mérhetünk ott, mint pl. a fővárosban, de - ahogy most tavasszal is - nem ritka akár a 10 fokos különbség sem. Magyarország déli városa kedvelt úti cél a turisták körében. Fantasztikus élmény a Dóm téren meglátogatni a templomot, aztán körbe sétálni, majd betérni az árkádokba, a Nemzeti Emlékcsarnokba, másnéven a Panteonba. Itt láthatjuk történelmünk száz jeles alkotójának fejszobrát. A szoborgyűjtemény előtt mindenképpen érdemes és illik tisztelegni, ha itt járunk. Egyébként engem egy kicsit az olaszországi Bolognai Egyetem árkádsorára emlékeztet ez a hely.

Ha elmélkedtünk egy kicsit, átmehetünk a sétálóutcára fagyizni, majd a Széchenyi térre, ahol sokszor történik valami. Amikor legutóbb ott jártam, éppen jazz-fesztivál volt, a hangulat ennek megfelelő. Nos, rengeteg mindent lehetne írni Szegedről és kulturális és sport eseményeiről, de térjünk rá az én három kedvenc helyemre a városban.

Miután az utóbbi közel hat éve művelődési központban dolgozom, ezért talán nem lesz meglepő, ha egy közművelődési intézmény és környezetének látványa lesz az első. A Tisza-part, a Belvárosi híd szomszédságában, a gyönyörűen parkosított Roosevelt téren található a "Kultúrpalota", helyes nevén a Móra Ferenc Múzeum (városi könyvtár és múzeum), homlokzatán nagy felirattal: A közművelődésnek. Impozáns látványt nyújt az épület, a lépcsőjén üldögélve úgy érezheti az ember, mintha a gondolatok csak úgy szárnyalnának, ebben bizonyára a lépcső előtti hatalmas tér is szerepet játszhat. Az intézményt több ismert író, újságíró, muzeológus igazgatta, köztük Móra Ferenc író is. Korábban látható volt az épületben egy Móra emlékszoba is, de aztán bezárt, azt ígérik, az idén, megújultan, újra megnyílik. Még sokat lehetne írni az intézményről, történelméről, de nem akarom az olvasókat untatni vele.

Viszont áttérnék a második kedvenc helyemre, ez pedig nem más, mint a Szegedi Vadaspark. Volt szerencsém belföldön, külföldön is több állatkertben, vadasparkban járni, de ennek a hangulata nagyon megkapó. Érezteti hatását a gondozók állatszeretete az egész vadasparkon. (Akármerre járok a világban, az állatkerteket mindig felkeresem, mert nagyon szeretem az állatvilágot, különösen a macskaféléket, a szurikátákat, a kis majmokat.) Éppen a napokban olvastam, hogy tíz év után ismét született guanakó csikó. (Ne kérjék, hogy írjam le, milyen állat is ez a négylábú, inkább nézzék meg személyesen! Sicc!) Azért szeretem a vadasparkokat, mert ezekben sokkal nagyobb kifutóban - kicsit természetesebb - helyen élnek az állatok, ebben van a különlegessége a szegedinek is. (Itt történt meg velem egy kedves eset, valamilyen aprósüteményt eszegettem egy papírzacskóból - már nem emlékszem pontosan mit - egy kis majom a ketrecen keresztül kinyúlt, ellopta a kezemből, majd amikor behabzsolta a sütit, ahogy azt a gyerekek szokták, fogta és kipukkasztotta a zacskót. Mit mondjak? Nem tudtam rá haragudni...)

Ha jót sétáltunk Szeged belvárosában, majd meglátogattuk a vadasparkban lakókat, bizonyára megéhezünk, ezért jöhet a harmadik kedvenc, a gasztronómiai élmény, a szegedi halászlé. Nem is akárhol, egy igazán hangulatos csárdában, a Fehértói Halászcsárdában. Itt néha cigányzenekar mellett még nótára is fakadhatunk a nap végén... (A Tisza-parton, a Roosevelt téren és több helyen lehet természetesen jó szegedi halászlét kapni, de itt, a nagy bogrács mellett valahogy mégis hangulatosabb).

A végére mindig egy kis érdekesség: az én korosztályom talán még emlékszik a szegedi kis piros, kopogós sarkú női papucsra, mely a szegedi népviselethez illeszkedett, ma már kiemelkedő nemzeti értéknek számít. Régebben, ha Szegeden járt valaki, biztos vett ilyen kis papucs kulcstartót ajándékba, nekem is van. Egy mende-monda szerint a török hódításkor Hóbiárt basa el akarta csábítani a lányokat, de ők a papucsuk sarkával agyonverték a basát.

Ahogy már korábban is írtam: aki nem hiszi, járjon utána!
Online utazásunk következő állomására is tartsanak velem! Legyenek szép, egészséges napjaik!

5. VÁC CITROMDÍJA

Az 1. útinapló a zalaszántói Béke Sztúpát mutatta be, a 2. Zemplénbe kalauzolta el az olvasókat: Tállyára és Boldogkőváraljára utaztunk gondolatban, 3. a martonvásári Brunszvik kastélyt és parkot mutatta be, 4. a Tatai Öreg-tó és vár rejtelmeibe engedett betekintést. Ezen, 5. alkalommal Vácra "utazunk", hogy megfejtsük, vajon miért kapott a váci főtér citromdíjat. Tartsanak velem most is gondolatban.

Ahogy előző írásaink kirándulóhelyei, Vác is úgy egy órányi autóútra található Budapesttől. Nagyon szeretem ezt a várost, hiszen gyönyörű a Duna-part, fantasztikus látványt nyújt (Magyarország harmadik legnagyobb) székesegyháza, az előtte lévő térrel.

Vác egyébként egy ezeréves püspöki székhely, a székesegyházon kívül több más templom gazdagítja építészeti arculatát.

De ne szaladjunk annyira előre. Váci úti célunk alkalmával kiegészíthetjük kirándulásunkat a Vácrátóti Botanikus Kert megtekintésével, vagy akár kompozhatunk a Dunán Tahitótfalu-Vác útvonalon (óránként indul a komp). A Duna-korzón kerékpárút halad végig, de egy hosszabb sétára, piknikre, vagy csak a töltésen lábat lógatni is alkalmas. Nagyszerű éttermek, cukrászdák vannak a rév közelében. Amikor pedig meguntuk a természettel való ismerkedésünket, meg a dunai látványt, irány Vác centruma.

A várost már csak azért is érdemes felkeresni, mert jelenleg nem tanácsos Párizsba utazni, itt mégis láthatunk egy diadalívet. Nem is akármilyet: Magyarország egyetlen diadalívét, másnéven a Kőkaput. A helytörténeti írások szerint 1764-ben, Mária Terézia idelátogatásának tiszteletére emeltette Migazzi püspök. Azt írják, 15 méter magas (nem mértem le, sicc!) és Mária Terézia családját ábrázoló képmások láthatók rajta.

A diadalívtől akár sétával nem messze eljutunk a Március 15-e térre, Vác főterére. Ha körbesétálunk, itt láthatjuk többek között a Városházát, az Irgalmasrendi Kórházat, helytörténeti kiállítást, romtárlatot, több izgalmas gyűjteményt, például Sajdik Ferenc Gyűjteményét. A többek között Kossuth-, Munkácsy-díjas grafikussal volt szerencsém találkozni, amikor a Blaha Lujza téren állt Hírlapkiadó Vállalatnál dolgoztunk, ha nem is együtt, mert én más szerkesztőségben, de tíz évig ugyanaz volt a munkahelyünk. Ő a Lúdas Matyinak volt több évtizeden keresztül a rajzolója. Ám a nagyközönség még ismerheti munkásságát rajzfilmekből, az ő nevéhez fűződik egyebek mellett a Nagy ho-ho-horgász, a Pom Pom meséi, a Gombóc Artúr, de még a bontott csirke reklámra is emlékezhetünk sokan. Hosszan lehetne írni a téren lévő épületekről, kevesebbet az egyre több omladozó házfalról (sajnos, cicc!). Igazából elérkeztünk Vác főterének bemutatására.

Amikor 2007-ben (hű, ennek már 13 éve) olvastam arról, hogy a főtér citromdíjat kapott, gondoltam ezt látnom kell, felkerekedtem és elmentem Vácra. Annyit lehetett tudni, hogy az ICOMOS (Műemlékek és Műemlékhelyszínek Nemzetközi Tanácsa) Magyar Nemzeti Bizottsága, mely egy műemlékvédelmi nemzetközi civil szervezet citromdíjjal "jutalmazta" az átépített főteret. Indoklás: a régészeti műromok látványa a barokk városképre káros hatással lehetnek. Nos, igen. Ha egy régi képeslapot megnézünk a térről, bizony gyönyörű, virágos parkot látunk, most pedig körben, nagy mennyiségben térkövezett területet, a templom előtt egy mesterségesen kialakított rom-maradványt találunk szabadon és lefedve. Ami viszont pozitívum, hogy gyér a gépjármű-közlekedés, így tulajdonképpen sétálótér lett, de való igaz, a zöldterület terhére. A romterületen a gyerekek előszeretettel ugrálhatnak, vagy mi is megpihenhetünk rajtuk, ha a padok foglaltak. Még a közelebbi cukrászdában vásárolt fagylaltot is elfogyaszthatjuk itt, vagy beülhetünk több kávézó teraszára, vagy gyönyörködhetünk (ezt én is most júniusban láttam először) egy Dunára emlékeztető vízarchitektúrában. Ja, és majdnem elfelejtettem, gyönyörű rózsák virítanak a téren és egy kisvonatra is felülhetünk, hogy megnézzük a váci központ látványosságait, például amiről még nem volt szó, a városkaput (ami megvallom, nekem nem nagyon tetszik).

Véleményem szerint mindenki döntse el maga, hogy tetszik, vagy nem tetszik neki a térrekonstrukció. Egy biztos, Magyarország egyik legszebb, leghangulatosabb barokk főteréről beszélünk, tehát mindenképpen érdemes ellátogatni ide.

Rengeteg mindent lehetne még Vácról és a környékéről írni, jómagam csupán kiragadtam néhány dolgot.

A végére mindig egy kis érdekesség: a történészek találgatásai szerint Vác nevére több történet utal. A XI. században, amikor a területet erdő borította, benne egy Vácz nevű remete élt, aztán egy másik magyarázat szerint egy magyar törzsi névből (Vath) származik, de még az is lehet, hogy a szláv eredetű kifejezésből ered, mely települést, központot jelent.
Ahogy már korábban is írtam: aki nem hiszi, járjon utána!

Online utazásunk következő állomására is tartsanak velem! Legyenek szép, egészséges napjaik!

 4. A TATAI ÖREG-TÓ TITKA

Az 1. útinapló a zalaszántói Béke Sztúpát mutatta be, a 2. Zemplénbe kalauzolta el az olvasókat: Tállyára és Boldogkőváraljára utaztunk gondolatban, 3. a martonvásári Brunszvik kastélyt és parkot mutatta be. Ezen írással Tatára kalauzolom el az olvasót.

Többször jártam már a Budapesttől egy órányi autóútra fekvő városban. Tatán is minden adott a teljes kikapcsolódáshoz, akár egynapos kiránduláshoz. Van itt tó, vár, Esterházy-kastély, Angolpark, mellette a nyári szabadtéri színpad, izgalmas ódon épületek, templomok.
Az Öreg-tó különlegességéről már bizonyára sokan olvastak, vagy akár látták is. A költöző madarak Magyarországon egy kis pihenést követően innen indulnak nagy vándorútjukra, az afrikai telelőre, de nagyon sok madár itt is marad a hideg hónapokban. Tata város honlap azt írja: "Európa egyetlen olyan városi tava, melyen az őszi és téli hónapokban vadludak és más költöző madarak tízezrei találnak átmeneti menedéket."

Sajnos jómagam mindig nyáron látogattam el a városba, így nem csodálhattam meg ezt a többezres madár-vonulást még.
Amit viszont már tapasztaltam, az a tó nyugalma, az esti csendben üldögélni a tóparton egy üveg finom bor mellett, vagy körbe sétálni, közben egy-egy öreg fát megcsodálni, megölelni, a tóba benyúló fák ágain üldögélni, netán kisvasúttal tenni egy kirándulást a tó körül, vagy leülni halászni az esti, gyönyörűen kivilágított várral szemben a tóparton, vagy a bátrak meg is mártózhatnak a tóban a kijelölt helyen. Néha egy kis sétahajó is közlekedik a tavon, de kajakra is szállhatunk, ringatózva a tavon.

A tóról talán kevesen tudják, hogy a mocsaras területet, az Által-érből nyert, mesterségesen duzzasztották fel még a 14. század környékén, így lett talán hazánk legrégebbi halastava, talán az "öreg" jelzőt is ezért kapta.

A tóparton álló vár csodálatos színfoltja a helynek, Tata jelképe. Zsigmond király építtette, majd egykor Hunyadi Mátyás királyi nyaralókastélya volt. Állítólag 1510-ben még országgyűlést is tartottak a vár falai között. Ezt követően a vár házigazdái voltak a törökök, aztán Vak Bottyán, később a Habsburgok, majd az Esterházyaké lett a II. Világháborúig. Nagyon érdekes vármúzeumot (Kuny Domokos Múzeum) találunk jelenleg benne. (A koronavírus-járvány miatt a múzeum jelenleg zárva tart, érdemes itt tájékozódni: kunymuzeum.hu.)
A napokban olvastam, hogy egy befektető egy ötcsillagos szállodát szeretne felhúzni a tó partján. A tervekről az építtető azt ígéri, ha felépül a hotel, akkor is meg lehet tenni a 7 km-es sétautat a tó körül. Mindenesetre én azt javasolom, amíg még nem kezdődik el a beruházás, látogassanak el Tatára.

A végére mindig egy kis érdekesség: a mende-monda szerint Tata Szent Istvántól kapta a nevét, aki tatá-nak szólította nevelőpapját, Deodatus grófot, aki a tatai bencés klastrom alapítója volt. Ahogy már korábban írtam: aki nem hiszi, járjon utána!
Online utazásunk következő állomására is tartsanak velem! Legyenek szép, egészséges napjaik!

3. A martonvásári Brunszvik kastély és park

Az 1. útinapló a zalaszántói Béke Sztúpát mutatta be, a 2. Zemplénbe kalauzolta el az olvasókat: Tállyára és Boldogkőváraljára utaztunk gondolatban. Ez alkalommal egy Budapesthez közeli gyönyörű kastélyt és parkot ajánlok az oldal látogatóinak figyelmébe.

Több ízben jártam már itt, mert egyszerűen csodálatos a hely. Legutóbb a KMO kollektíváját kalauzoltam el erre a szép helyre és szerintem ők sem csalódtak.

Kispesttől a Fejér megyei település éppen 40 km-re fekszik, tehát nincs egy órai autóútra. A kastély és parkját nem lehet eltéveszteni. Ahogy besétálunk, már elénk tárul a hófehér Brunszvik-kastély, amely jelenleg Beethoven-emlékeknek ad otthont. Magáról a 18. században épült kastélyról mindenképpen érdemes leírni, hogy korábban a birtok és egy kisebb kúria a Beniczky-családé volt, majd a 18. sz. végén ifj. Brunszvik Antal barokk, később fia Brunszvik Ferenc a 19. sz. elején klasszicista, majd fia Géza neogót stílusban építtette át a kastélyt. Később több gazdát cserélt a kastély, köztük a 19. sz. végén, egészen a II. Világháborúig a sörgyáros Dreher familiájé volt, majd hadi kórházzá alakult, végül az 50-es években a Tudományos Akadémia kapta meg a területet az épülettel együtt.
Miért éppen Beethoven Emlékmúzeumot rendeztek be a műemlék kastélyba, kérdezhetik többen. Nos, azért, mert a leírásokból tudni lehet, hogy anno, a huszonéves Brunszvik Teréz és Jozefin zongoratanára nem akárki volt, mint: Beethoven, akit Bécsből "csaltak" ide. Gondoljuk, hogy nagyon tetszhetett neki a környék, no, meg talán Jozefin is, mert sokszor jött és komponált itt. Egyébként az emlékmúzeumban érdekes emlékeket láthatunk a nagy zeneszerzőtől. Azt is kérdezhetnénk, hogy akkor miért nevezik Brunszvik-kastélynak... Nos, mert a Brunszvik-családé volt eredendően, de meg azért is, mert Brunszvik Teréz (1775-1861) - a hazai első óvodaalapító és első karácsonyfát állító - ezt megérdemli (sicc!) - szobrát láthatjuk a parkban! (Egyébként a kastélyhoz közel található az óvodamúzeum is.)

Ahogy a kastély, úgy a 70 hektáros park is impozáns képet mutat, pláne, ha az épülettel szemben állunk, különösen lenyűgöző a látvány. Még Teréz édesapja alakíttatta ki az angolkertet. Van itt tó, patak, kis fahíd, de még sziget is. Itt van az én kedvenc fám, egy hatalmas, Észak-Amerikából származó mocsári ciprus. A kollégák között is sokan ámuldozva nézték, a természet milyen csodálatos dolgokat tud produkálni: a fa sok-sok légzőgyökere utat tör a földből... A park természetvédelmi terület, körbe lehet sétálni, leülni, elcsendesedni, egy-egy több száz éves fát megölelgetni, hallgatni a madarak csicsergését, érezni a bokrok, fák illatát.
Egy-két éve - amikor legutóbb ott jártunk a KMO-ban dolgozó kollégákkal - nagy építkezés volt a területen, azóta felépült az Agroverzum Tudományos Élményközpont, amelyet még nem láttam, így alig várom, hogy újra ellátogassak ebbe a kis mesebeli paradicsomba.
A kastély és a park "békeidőben" belépőjeggyel látogatható. (Erről bővebb infó: https://agroverzum.hu/


A végére mindig egy kis érdekesség: itt éreztem először életemben, amikor barátokkal megöleltük a mocsári ciprust, hogy lélegzik a fa és erőt ad. Ahogy már korábban írtam: aki nem hiszi, járjon utána!


Online utazásunk következő állomására is tartsanak velem! Legyenek szép, egészséges napjaik!

2. útinapló: A boldogkőváraljai vár

Az első útinapló a zalaszántói Béke Sztúpát mutatta be, most Magyarország másik felére utazunk gondolatban, ez pedig a Zemplén. Évekkel ezelőtt egy baráti társasággal októberben, a szüret idején, a tokaji borvidékre, Tállyára utaztunk. Tállyáról is lehetne írni, ahol egymást érik a borpincék, a kedves borászok kedvesen be-beinvitálják az arra járókat és több érdekességről is hallhatunk a helyiektől a kis, közel 1900 lelkes városban. Egyrészt Kossuth Lajost a monda szerint itt keresztelték meg, ez állítólag úgy igaz, hogy Monokon, de a bejegyzése a tállyai evangélikus templomban volt, a másik, amelyet a borászok is mindig kiemelnek egy-egy borkóstoló alkalmával, hogy Tállya Európa földrajzi középpontja. Az viszont biztos, hogy itt született Alfred Pasternák híres orvos és itt élt egy darabig Károli Gáspár. Az is biztos, hogy ez a hely az, ahol néha megáll az idő és a jókedvű látogatóktól esténként hangosak a település utcái és az is igaz, hogy a tokaji bor isteni finom, s talán gyógyszer is egy kicsit.

Nos, de nem lehet mindig a borospincékben üldögélni, ezért körülnéztem, mit lehet még megnézni a környéken.

Így jutottunk el Bodrogkőváraljára, mely Tállyától 18 km-re fekszik (Budapesttől 225 km). A település nevét középkori váráról kapta, mely a Bodókő szikla tetején magasodik. Igazi kuriózum. A történetírók szerint a tatárjárást követően Jaak fia Tyba ispán, vagy Aba Amadé országbíró emelte, a későbbi korokban volt ez a Szapolyai-, a Péchy-, a Zichy-családé is. 1945-ben államosították, jelenleg a helyi önkormányzat tulajdonában van. Akit pontosabban érdekel a vár története, utána nézhet a wikipediában, de itt és most nem is ez a legérdekesebb ebben az építményben, hanem a fekvése, a fahíd, amelyen eljuthatunk a kapubástyába, a 13-i századi öregtorony, no és a kilátás. Fenséges! A vár látogatható!

S végül, egy mende-monda szerint, amikor IV. Béla a tatárok elől menekült, egy Bodó nevű aszalómester segített neki. A tatárjárást követően Bodó gondolt egyet és hét lányával Budára, a királyhoz indult, aki a korábbi segítség fejében egy birtokadománnyal jutalmazta a hőst és várépítésre buzdította Bodót. Miután a mester hét lánya Budán férjet talált magának, hét éven keresztül, vagyis évről évre épült a vár. IV. Béla el is nevezte a várat Boldogkőnek, "mivel a hét szép leány, a hét tündér itt volt a legboldogabb!" "Aki nem hiszi, az járjon utána!'

1. útinapló: Zalaszántói Béke Sztúpa

Miután zalai származású vagyok, több zalai kiránduló emlékem is van, az egyik egy nagyon érdekes épület, amelyet alig lehet megtalálni, a kis zalai faluban egy kis tábla jelzi, hogy balra, a földút végén, a közel 320 méter magas hegytetőn van egy hely, ahol egy pillanatra megáll az idő és a csend, a béke uralkodik. Ezt csak az tudja igazolni, aki már járt ott.

A Zalaszántói Béke Sztúpát - nemrégóta Milarepa Meditációs Központtal kiegészülve - Európa legnagyobb sztúpájaként tartják számon. Többször jártam fent a hegytetőn, először a kilencvenes évek közepén, hamarosan a megnyitását követően, amikor a szentély mellett egy fabódéban árultak füstölőket, egyéb Buddha kegytárgyakat, szólt a meditációs zene és le lehetett sétálni egy nagyon kedves tibeti szerzetes házába is az erdei kis ösvényen keresztül, ahol aztán cipő nélkül körül lehetett nézni ebben a békés épületben. De térjünk vissza a sztúpához. Ahogy a képen is látszik, monumentális építményről van szó, 30 méterre magasodik az ég felé - ha rásüt a nap - csodálatos fehér színben pompázik, a tetején arany csillog. A lépcsők alján megállva látható, hogy egy hatalmas arany Buddha néz le ránk, amely a hivatalos honlap szerint Dél-Koreából származik. Több emeleten, kacskaringósan sétálhatunk egy kicsit feljebb. A sztúpa 24 méter széles. A szobor előtt füstölőt, mécsest égethetünk. Sajnos, amit nem láthatunk, csak a leírásokból, illetve a szerzetesi házban olvashatjuk: egy 24 méteres életfát építettek a sztúpa belsejébe Buddha tanításaival, ereklyéivel. 1993-ban egyenesen a 14. Dalai Láma szentelte fel a helyet. "A Sztúpa Buddha szellemét, ugyanakkor bölcsességét, minden élőlényhez fűződő együttérzését és szeretetét is jelképezi. A béke, a boldogság és a megvilágosodás jelképe." A sztúpa egyébként ingyen látogatható.

Néhány éve elkészült a meditációs ház is, ahová programokat hirdetnek, de aki csak egy kis elcsendesedésre vágyik, annak is nyitva áll. Jelenleg, a honlapjuk tájékoztatása szerint a járvány miatt a sztúpa nem látogatható, ezért aki úgy dönt, egy észak-balatoni hétvége keretében meglátogatná ezt a kegyhelyet - vallási hovatartozástól függetlenül érdemes megnézni -, keresse fel honlapjukat: https://stupa.hu/hu/elerhetoseg.

Érdekesség: az egyik legsármosabb amerikai filmszínész, a 70 éves Richard Gere talán az egyik legismertebb buddhista a művészvilágban. A művész egy gondolatával zárom soraimat: "Ébredj mosolyogva: ma, holnap és azután."

 
Online utazásunk következő állomására is tartsanak velem! Legyen szép, egészséges napjuk!

Tóth Betty