Minden napra egy mese a Wekerlei Könyvtárból - Szombat

Péntek esti mesék

Időpont: 2022. július 26-31. hétfő-vasárnap
Helyszín: online program - Wekerlei Könyvtár honlapja és Facebook oldala
Ajánlott korosztály: 3-12 éves korig

Mesék gyerekeknek a hét minden napjára a könyvtár honlapján és Facebook oldalán. A Vakáció mesékkel még élvezetesebb - a nagyobbak már maguk olvashatják, a kisebbeknek pedig felolvashatják a szülők, a nagyszülők vagy nagyobb testvérek. A mesék birodalma csodás, ámulatba ejtő, mindenkit elvarázsol, a jó elnyerheti megérdemelt jutalmát és szórakoztatva tanít kicsiket, nagyokat.
„A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni.” /Bruno Bettelheim/

Japáni mesék az ifjúság számára - átírta Akantisz Viktor
A két béka

Volt egyszer két béka. Az egyik Osaka város mellett lakott, a tengerparton egy árokban, a másik pedig Kiótó főváros szomszédságában, egy tisztavizü szép patakban.
Egyszer mind a két békának az a gondolata támadt, hogy ők bizony utazni fognak. A kiótói béka Osakát szerette volna látni, az osakai meg Kiótóba kivánkozott, mert tudta, hogy a mikádó is ott lakik. Mind a két béka egy és ugyanazon órában indult utnak, a nélkül, hogy hallottak volna egymásról, vagy ismerték volna egymás szándékát. Az út hosszú volt és fárad­ságos, mert keresztül kellett mászni egy nagy hegyen, a mi bizony nem könnyü föladat egy békának. Végre fölértek a hegy csúcsára és ott összetalálkoztak. Eleinte csak nézegették egy­mást némán, utóbb beszélgetésbe ereszkedtek s mindegyik elmondta, hogy hova iparkodik.
Egymás mellé telepedtek a puha fübe, hogy mielőtt tovább indulnának, jól kipihenjék magukat.
- Ha valamicskével nagyobbak volnánk - mondja az egyik - akkor innen is meglátnók mind a két várost és megitélhetnők, megérdemli-e a fáradságot, hogy elmenjünk odáig.
- Oh, azon könnyen segithetünk - felelte a másik.
- Ha innen mind a két várost lehet látni, akkor egymáshoz támaszkodva fölágaskodunk, mindegyikünk arrafelé fordul, a hová igyeke­zett s igy aztán meglátjuk a helyet, a melyet még nem ismerünk.
Ebbe a másik béka is beleegyezett s ugy tettek, a mint mondták. A két béka átkarolta egymást s fölállott a hátulsó lábára. A kiótói béka Osaka felé fordult, az osakai pedig Kiótó felé. Igy állottak mozdulatlanul s egészen elmerültek a nézésbe.
De arra nem gondoltak az ostobák, hogyha fejüket kinyujtják, hogy akkor nagy szemeik hátra néznek s igy ők hátrafelé látnak, nem pedig arra, a merre a testükkel fordultak; így tehát csak azt a tájat látják, a merről jöttek.
- Mit látok - kiáltotta az osakai béka - hiszen Kiótó szakasztott olyan, mint Osaka. Ezért ugyancsak nem teszek olyan hosszú utat!
Éppen ugy vélekedett a kiótói béka is. Eleresztették hát egymást és zsupsz, hátraestek a fűbe. Nemsokára elbúcsúztak egymástól s ment mindegyik a maga útján hazafelé.
Egész életükön át azt hitték, hogy Kiótó annyira hasonlit Osakához, mint egyik tojás a má­sik­hoz, pedig hát a két város nagyon is elüt egymástól. De hát nem akadt senki, a ki fölvilá­gositotta volna őket és igy mindvégig megmaradtak ostobaságukban.

Japáni mesék az ifjúság számára - átírta Akantisz Viktor
Magyar Elektronikus Könyvtár /MEK/: https://mek.oszk.hu/18300/18320/pdf/