1884-ben házasságra lépett Fischer Máriával, akivel haláláig együtt élt. A félárva zsidó trafikoslányt úgy ismerte meg, hogy főnökével, a Budapesti Hírlap főszerkesztőjével, Rákosi Jenővel vásárolt szivart, közben pedig egy közéleti cikkről vitatkoztak. Akkoriban nem volt megszokott, hogy a férfiak vitájába egy nő is beleszól, de Fischer Mária nemcsak hogy közbeszólt, hanem egészen más véleményen volt, mint a tekintélyes főszerkesztő, és az érvei is eléggé meggyőzték Benedek Eleket, aki még a szivarját sem fizette ki a csodálkozástól.
Másnap aztán egy csokor virággal és a szivar árával tért vissza a kis boltba, és másfél évig udvarolt a lánynak, ott is kérte meg a kezét.
„Kisasszony, gyönyörű álmot láttam. Virágos almafa tövében szenderegtem, s maga égőpiros rózsát ejtett a mellemre... Igazat jelent-e az álom?” – kérdezte. Mária igent mondott, áttért vőlegénye vallására, és 1884-ben hozzáment feleségül. Negyvenöt évig éltek egymás mellett szerelemben. Akkoriban az sem volt szokás, hogy más vallású felek házasodjanak, de Fischer Mária még a zsidó hitet is elhagyta férje kedvéért.
A sors kegyetlen fordulata, hogy a férfinek, aki szívén viselte a fiatal generációk sorsát, meg kellett érnie, hogy elveszítse az egyik gyerekét. A világháború alatt János megbetegedett, Mária férje szülőhazájába, Kibaconba költözött Pestről, hogy ápolja, de 1920-ban a fiú életét vesztette. „Lelkem a kisbaconi házban. Szüntelen egy képet látok: Mária lezárja fiának a szemét. A házban nagy üresség. Egyedül van Mária, egyedül, egyedül, mint ahogyan egyedül volt édesanyám, amikor leborult édesapám holttetemére. Hiába sir föl: Jertek, jertek, imádkozzatok!
Benedek Elek kései éveiben is tevékeny maradt, lapokat szerkesztett, fiatal tehetségeket fedezett fel és részt vett a Helikon Kör létrehozásában. 1929. augusztus 17-én, 69 évesen éppen az írók feladatáról írt, amikor agyvérzést kapott, és összeesett. Utolsó leírt szavai ezek voltak: „fő, hogy dolgozzanak”.
A férfi többé nem tért magához, három orvos is megállapította, hogy Benedek Eleknek nem sok ideje maradt hátra. Családja halálos ágya köré gyűlt, Mária a kezét fogta, aztán hirtelen felállt, kiment a kertbe, és amikor visszatért, a gyerekeihez fordult, és ezt mondta: „Édeseim, azt hiszem, most kifogytok belőlünk.” Kilenc Veronált vett be, mielőtt elbúcsúzott a gyerekeitől. Elvesztette eszméletét, és másnap ő is meghalt. Férjével, élete szerelmével együtt, egyszerre temették el a faluban.
Kép: Benedek Elek és felesége Fischer Mária unokáik körében
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=549764982056051&id=396488104050407&set=a.396493807383170
Hírlevél
Galéria
Videók