Időpont: 2026. szeptember 29-30. kedd-szerda
Helyszín: online program - Wekerlei Könyvtár honlapja és Facebook oldala
“Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb…. Egy hosszukó tál, melynek kicsorbult egyik vége, ebben a tálban egy csudaszép bokréta: ez az én szülőfalum. Ebben a faluban minden háznak van gyümölcsfás és virágos kertje, s május havában, amikor itt a gyümölcsfák virágba borulnak, Csíkorra tetejéről (a szomszédos “Csíkország” orra ez a hely) óriás bokrétát lát ájtatosan bámuló szemed.” – írja az Édes anyaföldem! c. könyvében.
Benedek Elek első meséit a kisbaconi zsellérházban hallotta Rigó Annustól, a tanulatlan kamasz zsellérlánytól. Így emlékszik vissza rá: (…)„Nem szökhetem át kedvem szerint a kis zsellérházba, amely amilyen kicsi, oly nagy volt nekem: a mesék végtelen birodalma.
Ott, abban a kicsi házban hallottam az első mesét. Mondója növendék-leányka, s nem vén banya, amint azt gondoljátok talán. És az első mese után kisirtam-könyörögtem belőle a másodikat, a harmadikat, a negyediket, aztán a jó Isten tudja, hányadikat – nem volt többé nyugodalma tőlem.
Hol tanulta tengersokaságát a kacagtató, a hátborzongató, lélekzetfojtogató mesének ez a leányka? Sem apja, sem anyja nem volt mesemondó. Nyilván fonó- s kukoricafosztó estéken szedte föl s mondta tovább, tódítva, cifrázva, én meg nyeltem magamba tátott szájjal, kipirult arccal, lázba égő szemmel, s végére ha ért egynek, rángattam a szoknyáját: tovább! tovább, még egyet, no még egyet! Emlékszem, világosan emlékszem, sok-sok este sirva bujtam karikás ágyacskámba, mert nem hivták át Rigó Annust – ő volt az én mesemondóm. Most, ősz fejjel, egy mesére sem emlékszem, amit belőle kisirtam, de bizonyos vagyok abban, hogy ezekből a mesékből sarjadozott ki a mesemondó terebélyes fája, amelynek tövében ti meg-megpihentek…”
Kisbaconban kezdte az iskoláit, de már akkor kitűnt, hogy sokkal jobban olvasott a társainál. Nyolcévesen már a székelyudvarhelyi református gimnáziumba járt, ott is érettségizett. Ekkor ért véget a sötét Bach-korszak, és kicsit könnyebb lett az élet. Udvarhelyen remek tanárok vették pártfogásukba a tehetséges ifjút, aki már 1873 körül is gyűjtögetett meséket Udvarhely környékén meséket, amiket le is jegyzett.
1884-ben házasságra lépett Fischer Máriával, akivel megbeszélték, hogy egyikük sem éli túl a másikat, és 45 év szerelem után be is tartották az ígéretüket...
A félárva zsidó trafikoslányt úgy ismerte meg, hogy főnökével, a Budapesti Hírlap főszerkesztőjével, Rákosi Jenővel vásárolt szivart, közben pedig egy közéleti cikkről vitatkoztak. Akkoriban nem volt megszokott, hogy a férfiak vitájába egy nő is beleszól, de Fischer Mária nemcsak hogy közbeszólt, hanem egészen más véleményen volt, mint a tekintélyes főszerkesztő, és az érvei is eléggé meggyőzték Benedek Eleket, aki még a szivarját sem fizette ki a csodálkozástól.
Másnap aztán egy csokor virággal és a szivar árával tért vissza a kis boltba, és másfél évig udvarolt a lánynak, ott is kérte meg a kezét.
„Kisasszony, gyönyörű álmot láttam. Virágos almafa tövében szenderegtem, s maga égőpiros rózsát ejtett a mellemre... Igazat jelent-e az álom?” – kérdezte. Mária igent mondott, áttért vőlegénye vallására, és 1884-ben hozzáment feleségül. Negyvenöt évig éltek egymás mellett szerelemben. Akkoriban az sem volt szokás, hogy más vallású felek házasodjanak, de Fischer Mária még a zsidó hitet is elhagyta férje kedvéért.
A sors kegyetlen fordulata, hogy a férfinek, aki szívén viselte a fiatal generációk sorsát, meg kellett érnie, hogy elveszítse az egyik gyerekét. A világháború alatt János megbetegedett, Mária férje szülőhazájába, Kibaconba költözött Pestről, hogy ápolja, de 1920-ban a fiú életét vesztette. „Lelkem a kisbaconi házban. Szüntelen egy képet látok: Mária lezárja fiának a szemét. A házban nagy üresség. Egyedül van Mária, egyedül, egyedül, mint ahogyan egyedül volt édesanyám, amikor leborult édesapám holttetemére. Hiába sir föl: Jertek, jertek, imádkozzatok!
Benedek Elek kései éveiben is tevékeny maradt, lapokat szerkesztett, fiatal tehetségeket fedezett fel és részt vett a Helikon Kör létrehozásában. 1929. augusztus 17-én, 69 évesen éppen az írók feladatáról írt, amikor agyvérzést kapott, és összeesett. Utolsó leírt szavai ezek voltak: „fő, hogy dolgozzanak”.
A férfi többé nem tért magához, három orvos is megállapította, hogy Benedek Eleknek nem sok ideje maradt hátra. Családja halálos ágya köré gyűlt, Mária a kezét fogta, aztán hirtelen felállt, kiment a kertbe, és amikor visszatért, a gyerekeihez fordult, és ezt mondta: „Édeseim, azt hiszem, most kifogytok belőlünk.” Kilenc Veronált vett be, mielőtt elbúcsúzott a gyerekeitől. Elvesztette eszméletét, és másnap ő is meghalt. Férjével, élete szerelmével együtt, egyszerre temették el a faluban.
Kép: Benedek Elek és felesége Fischer Mária
Wekerlei Könyvtár
Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 9. /könyvtári szolgáltatási helyszín/
Cím: 1192 Budapest, Kós Károly tér 15. /könyvtári programok helyszíne/
Telefon: +36-1/282-9634
E-mail: wekerlei.konyvtar@gmail.com; konyvtar@kmo.kispest.hu
Honlap: https://www.kmo.hu/; https://uj.konyvtar.kispest.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/wekerleikonyvtar
A Wekerlei Könyvtár a KMO Művelődési Központ és Könyvtár tagintézménye.
Hírlevél
Galéria
Videók