Krúdy Gyulára emlékezve

 

„...a garabonciással újabb és újabb tájakra, újabb kocsmákba lehet elmenni, mert a diáknak az volt a főfoglalkozása, hogy a főváros és környéke háromezer-kétszáznegyven vendéglőjét, bormérését, csárdáját egytől egyig meglátogassa, tapasztalatait feljegyezze, és a kocsmák nevezetességeit kalendáriumába írja.” Krúdy Gyula

 

Ki volt Garabonciás?

Krúdy nevezte el így legjobb barátját, az örökösen csavargó és bizony a kocsmák, vendéglők ismeretében igencsak járatos Hargitayt.

Hargitay István 1891. szeptember 2-án született Csíkszeredán, unitárius székely családból. Édesapját igen korán, féléves korában elvesztette; nagyapja nevelte spártai szigorral. A három és fél éves kisfiút például egy 48-as honvéd tanította lovagolni. Leesett és tüdővérzést kapott, nagyapja azonban nem engedte orvoshoz; ha életképes, megmarad, s életre való ember lesz belőle. Az is lett; fájdalmat, hideget-meleget jól tűrő, sohase panaszkodó férfi.

Iskoláit Csíkszeredán, Csíksomlyón járta, édesanyja kívánságára mezőgazdasági szakiskolát is végzett Győrött és – újságíró lett. Verseit már 18 éves korában közölte a Pesti Hírlap, 1914-től a Magyarország munkatársa. Később is Szakács Andor lapjaiba dolgozott, egészen a felszabadulásig (A Mai Nap, Független Kisgazda). Krúdyval mint újságíró került kapcsolatba, atyai barátjaként tisztelte a nála 13 évvel idősebb, kiváló írót. Hargitay István 1916-ban végleg Pestre költözött, s szinte mindennapos kísérője lett Krúdynak.

 

Antalffy Gyula: Krúdy koronatanúi

1.

Egy fűzött könyv van kinyitva előttem, a »Szindbád ifjúsága és szomorúsága«, 1917. évi Táltos-féle kiadása. Első lapján ez a beírás: »Hargitay Pistának, a kitartás és hűség bajnokának, szeretettel Krúdy Gyula. 1924. ősz.«

Ki volt ez a Hargitay Pista, s miért lett a kitartás és hűség bajnoka? Több Krúdy-könyv vissza-visszatérő hőse ő, felleghajtó köpenyegben járó garabonciás, az utolsó szegénylegény. A »Velszi herceg «-ben Margitta Pongrác néven szerepel, s így ábrázolja az író: »Apja volt a garabonciás diák, nagyapja a világjáró katona, aki mindenütt harcolt, ahol megélhetését megtalálta. Cimbora volt és pártfogó. Szegényebb a koldusnál, de mindig hordott magánál egy szót, amely csak az övé volt, és egyedül ő ajándékozhatta el. Nem ismerte a vetett ágyat, de városvégi szobájában újságpapiroson mindig adott pihenőhelyet olyan embereknek, akiknek lakásuk sem volt. Ijesztő volt a nyomorúsága, és csábító a szabadsága. Szánandó volt rongyos köpenyege, de imádnivaló a bátorsága, amellyel elindult villámos, zivataros éjszakába...«

A kitartás és a hűség bajnoka kitüntető címet pedig azért kapta Krúdytól a Garabonciás, mert ő volt az elválhatatlan kísérő, aki sohasem maradt el a csapszékből csapszékbe való vándorlás során, akire a pesti éjszaka minden váratlan helyzetében számítani lehetett, aki soha nem dőlt ki a boros bajvívásban, akit mindig biztosan megtalált maga mellett Szindbád, ha a társaság többi tagja meg is szökött volna már a kocsmaasztal mellől. Hosszú éveken át együtt kezdték a napot, és együtt fejezték be.

Krúdynak nagy társasága volt, de annál kevesebb barátja. Az egyetlen ember, akit teljesen közel engedett magához, a garabonciás hírű Hargitay Pista volt. Egyedül neki beszélt terveiről, készülő írásairól, könyvei hőseiről, családi élete kudarcairól. Nemegyszer aludt a Garabonciás parányi hónaposszobájában, padlóra vetett télikabátokon, újságkötegeken, miként a »Velszi herceg«-ben a Szindbáddal azonos Bimy elmeséli: »Az utolsó szegénylegény adott kvártélyt Bimynek a Tabánban, az Aranykakas utcában, régi Egyetértésekből vetett ágyat az elárvult fiatalember alá, és megosztotta vele bátorságát, valamint darabka szalonnáját. És levetette a kedvéért rongyos köpenyegét, ha Bimy fázott.« Hargitay Pistát levitte Krúdy Nyíregyházára özvegy édesanyjához is, és elvezette a Morgó temetőbe, ahol csenevész akácok és lenge szomorúfüzek alatt bújt meg »A szécsénykovácsi Krúdy-család sírboltja«, mélyében az édesapával és a 48-as kapitány nagyapával. Aztán elő¬állott három fiakker, s a nyíregyházi Kis Koronából konflison elindultak Mádra, egy-két korty hamisítatlan tokajiért.

 

Kép: Hargitay István

Forrás: https://taban-anno.blogspot.com/.../krudy-egyetlen-igaz...