Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus öt éve írta meg pszichológiai bestsellerét, az Örökölt sorsot, amely a kiadása óta letaszíthatatlan az eladási toplistákról. A könyv a transzgenerációs öröklés titkaiba vezet be, vagyis rávilágít arra, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább, érdemes ezért tágabb perspektívából szemlélni elakadásainkat. Ezért ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.

| 1. fejezet | Ahogy elkezdődött

A nem kívánt gyerek drámája

Emlékszem, gyerekkoromban rengeteget hallgattuk Koncz Zsuzsa dalait. A lemezjátszón forgott a fekete bakelit, mi meg fennhangon vele együtt énekeltünk. A Mama című szám volt a kedvencem, még ma is lúdbőrös leszek, ha meghallom Bródy zseniális szövegét. Egy nagy művész – költő, író vagy dalszövegíró – ugyanannyit (vagy még többet) tud az emberi lélekről, mint egy pszichológus, csak másfelől közelíti meg azt. A Mama refrénjében például mindannyiunk életének alapkérdése fogalmazódik meg:

Hisz jól tudod, nem kértelek.
Nem kértem tőled az életet.
S még mielőtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell, miért vagyok.

Miért vagyunk? Mi végre jöttünk a világra? Akarták-e hogy megszülessünk? A nyolcvanas években még nem sejtettem, pszichológusként milyen sokszor keresem majd a választ erre a kérdésre. Általában már a terápiás munka kezdetén igyekszem feltérképezni, mit tud a páciens a fogantatása körüli eseményekről. Kik voltak a szülei? Milyen volt a kapcsolatuk, hogyan éltek? Várták-e az érkezését, vagy csak „becsúszott” „baleset” volt, nem tervezett terhességből – mert ilyenkor a várandósság valóban inkább teher – született?