"Hölgyeim és Uraim! Magyarok!

Úgy mondom ezt, mintha egy Shakespeare-drámában lennénk. Úgy és azért mondom: magyarok, amiért Hamlet, mikor Ophélia sírjába ugrott, azt kiáltotta: "én vagyok, Hamlet, a dán!" A törvénytelen uralkodóról, a gyilkosról, ha nem is anyánkat, de a hazánkat elszerető trónbitorlóról, a mi tehetséges Claudiusunkról, Kádár Jánosról és az ő sokakat megrontó hatalmáról szeretnék személyes vallomást tenni, mégpedig úgy, hogy elemzem és kommentálom életének utolsó, zilált, szenvedő lélekkel rögtönzött beszédét, amit az MSZMP zárt ülésén, hívatlan vendégként mondott el." - így kezdődik Kornis Mihály szabad előadása Kádár János utolsó beszédéről. A vég felől beszél Kádár János személyiségéről és a rendszerről. És egyáltalán nem mellékesen a korszakról, az 1956 utáni Magyarországról, arról a világról, amelyben élnünk adatott.

Szenvedélyes, lényeglátó, pontos. Ez a három jelző utal Kornis Mihály könyvében megjelenő írói magatartására. Kornis Mihály íróként fedez föl olyan lényeges vonásokat, személyiségjegyeket Kádár János jellemében és élethelyzeteiben, amelyet csak és kizárólag (dráma)író vehet észre, vagy amire a történelem hivatalos kutatói aligha figyelnének föl, miközben a szerző könyvében minden állítását példásan dokumentálja is. Sőt, a szélesebb olvasóközönség itt olvashatja először azt a titkos magnófelvétel alapján készült szöveget, amely Rajk László kihallgatásán történt Kádár és Farkas Mihály jelenlétében.

A kötet CD-mellékletet tartalmaz, amely önmagában is szenzáció: Kádár János utolsó beszédének egyórás felvételét.