Szerelem és szerelemféltés, házasság és házasságtörés: a kötet novellái a férfit és nőt egymáshoz vonzó vágy hol mulatságos, hol tragikus következményeit mutatják be. Csáth Géza írásainak hőseit gyakran őrült tettekre készteti a szerelmi szenvedély.
A jelen kötet, az élete utolsó tíz évét szinte állandó morfiummámorban töltő Csáth Géza [1887-1919] novelláiból készült újabb válogatás írásainak többsége a szerelem, a házasság és általában a férfi-nő kapcsolat konfliktusairól, csapdáiról és drámáiról szól. A fürdőorvosként dolgozó, s naplója tanúsága szerint a kalandokra mindig nyitott Csáth a maga bőséges tapasztalatainak köszönhetően jól ismerte a női lélek rejtelmeit, és e kötet novelláinak címszereplői – Eszti, Jolán, Erna, Rozi, a doktorné, Irén mama és a többiek – egy-egy olyan nőtípust testesítenek meg, amelyekkel ma, száz évvel a szerző halála után is nap mint nap találkozhatunk.
Csáth Géza Brenner József néven született 1887-ben, Szabadkán. Író, zeneesztéta, orvos. A szabadkai gimnázium elvégzése után sikertelen felvételit tett a Zeneakadémiára, majd beiratkozott a budapesti orvosi karra.
1909-ben a Moravcsik-klinika ideggyógyásza, 1910-től az ótátrafüredi szanatórium fürdőorvosa. Orvosként dolgozott többek között Stószon, Palicson, Stubnyafürdőn, Földesen, Regőcén. Egy téves orvosi diagnózis és egzisztenciális félelmek következtében 1910-ben morfinista lett, és a többszöri elvonókúra ellenére sem tudott megszabadulni szenvedélybetegségétől. 1919-ben idegileg összeomlott, a bajai kórház elmeosztályán kezelték, ahonnan megszökött. Lelőtte feleségét, majd öngyilkosságot követett el 1919-ben.