A Helikon Kiadó gondozásában megjelent memoár írásába Presser Gábor 2018 októberében, az Aréna-koncertek után kezdett belemelynek első része 2020 novemberében, a második kötet pedig egy évvel később került a könyvesboltokba.
A személyes hangú életrajzi könyvből most új megvilágításba kerülnek egy legendás korszak ismert (és ismeretlen) történetei, beleshetünk a stúdiók, a Vígszínház kulisszái mögé, és olvashatunk a "barátok és ellenségek" közt, munkával eltöltött több, mint 50 évről. Presser megírta az év egyik legjobban várt könyvét.
Több száz oldalnyi sajátkezű Presser-szöveg: emlékek, jegyzetek, meglátások, tévedések, megtörtént - vagy a szerző szerint megtörtént - valós események, hallomások, látomások, dokumentumok és áldokumentumok, dalszövegek, filmnovellák, fotók, lábjegyzetek...
„Már évekkel ezelőtt kaptam megkereséseket egy könyv elkészítésére. Egyszer fel is kértem egy kiváló rockzenei szakírót, üljünk le beszélgetni, de gyorsan kiderült számomra, hogy így nem lesz jó, mert a beszélt szöveg egészen más, mint amit írásban kellene elmondani” – mondta el a szerző a Presser könyve című kötetről.
„A könyvnek nincs igazi rendszere. Nem akartam időrendben haladni, mert akkor állandóan görcsösen figyelnem kellett volna a történtek pontos egymásutánjára. Szándékosan nem foglalkoztam a tőlem ezerszer megkérdezett, közismert dolgokkal, például az LGT megalakulásával.
A kiindulási pont az lett, hogy kezdő omegásként Lauxszal bemegyek a tévébe, aztán ehhez rögtön kapcsolódott valami, ahhoz megint más és elindult egy folyam. Sokat szöszöltem, javítottam a leírt anyagon, de a munkamenet ez maradt” – jegyezte meg.
Kiderül például, miként instruálta a szerző a szinkronstúdióban éneklő, félig vak Major Tamást, hogyan zajlott egy ebéd Babos Gyulával a VIII. kerületben, miként vette meg Presser Gábor 1969-ben első Hammond-orgonáját Szakcsi Lakatos Bélától, mit mondott a legendás énektanár, Sík Olga a zenész esetleges operaénekesi karrierjéről vagy hogyan mentette ki őt a kötelező katonai szolgálat alól a hatvanas évek slágerszerzője, Lovas Róbert.
Persze a legtöbb történet az 1971-ben alakult és Somló Tamás 2016-os halálával megszűnt Locomotiv GT-hez fűződik. A könyvben Somló mellett Barta Tamás, az 1974-ben Amerikában maradt, majd 1982-ben elhunyt gitáros is kiemelt helyet kap.