Tim Marshall új könyvében tíz olyan térséget térképez fel, amelyek ma, a nagyhatalmi versengés új korában befolyással lesznek a nemzetközi politikára. Ezek Ausztrália, Irán, Szaúd-Arábia, az Egyesült Királyság, Görögország, Törökország, a Száhel-övezet, Etiópia, Spanyolország és a világűr. Kiderül, hogy a Száhelben fennálló gondokból miért következik, hogy Európának belátható időn belül újabb menekültválsággal kell számolnia; hogy a 21. században miért a Földközi-tenger keleti medencéjét tartják a világ egyik leglobbanékonyabb térségének; és miért gondolják sokan úgy, hogy a világűr lesz a hatalmak összecsapásának következő színtere.
A földrajz hatalma lebilincselő módon mutatja be, milyen módon formálta és formálja az emberiség múltját, jelenét és jövőjét a földrajz.
"Szövetségek köttetnek, majd esnek szét. Lehetetlen megmondani, hogy a következő évek során pontosan merre billen a hatalmi egyensúly. Most még forog a kaleidoszkóp, darabkái nem állapodtak meg."
Olvass bele!
"A Közel-Keleten farkasszemet néz egymással a Perzsa-öböl fodrozódó hullámai felett Irán – akár egy hatalmas erődítmény – és ősellensége, Szaúd-Arábia. A Csendes-óceán déli részén Ausztrália a jelenkor két szuperhatalma, az Egyesült Államok és Kína közé szorult. A Földközi-tengeren pedig Görögország és Törökország folytat versengést, amelynek gyökerei az ókorig nyúlnak vissza, de bármikor ma is erőszakot szülhet.
Isten hozott a 2020-as években! A hidegháború kora, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió uralták az egész világot, lassan távoli emlékké halványul. A nagyhatalmi versengés új korszakába lépünk, amelyben számos szereplő – köztük több kisebb is – küzd egymással a rivaldafényért. A geopolitikai dráma ráadásul nem csak a Föld felszínén zajlik, hiszen némely országok követelésekkel lépnek fel a légkörön túl, a Holdon, sőt az űr még távolabbi régióiban is.
Nem meglepő, ha szorongást érzünk, amiért a generációk óta fennálló rend ideiglenesnek bizonyult. Előfordult azonban már, és a jövőben is lesz ehhez hasonló helyzet. Egy ideje a „multipoláris” világrend felé haladunk. A második világháborút követően új nemzetközi rend született: ebben a bipoláris korban az Egyesült Államok vezette kapitalista berendezkedés állt az egyik oldalon, a másikon pedig a szovjet-orosz birodalom és Kína által fenntartott kommunista rendszer. Ez a korszak nagyjából ötven-nyolcvan évig tartott, attól függően, hogy hol húzzuk meg a határait. Az 1990-es években elérkezett az egyes elemzők által „unipolárisnak” nevezett évtized: az amerikai hatalomnak gyakorlatilag nem volt kihívója. Egyértelműen látszik azonban, hogy újfent olyan állapot felé tartunk, amely amúgy az emberiség történelme során általában a megszokott rend volt: a többszörös hatalmi versengés kora felé."