„Hagyd leülepedni a fájdalmat, Trond – mondta apám. – Nincs belőle hasznod, ha bolygatod.”

Így szól a csodált, bálványozott apa tizenöt éves fiához, aztán pár nappal később végleg eltűnik az életéből, hogy családját elhagyva új életet kezdjen. Trond meg is fogadja a tanácsot, a fájdalom hosszú időn keresztül szunnyad, de aztán ötven év múlva, egy véletlen találkozás hatására teljes erővel szakad fel emlékezetéből az utolsó, együtt töltött szépséges nyár. 1999-ben remeteként él egy hasonló helyszínen, ahol a kamaszkori dráma egyik szereplőjével, Larssal való véletlen találkozás arra kényszeríti, hogy szembenézzen emlékeivel. Felidéződik benne a gyerekkori jóbarát elvesztése, a halállal való szembesülés, az első szerelem, és imádott apja, aki elárulta őt. A Lótolvajok prózája nem leírja, inkább érzékelteti a mélyben kavargó drámát. Petterson egy ősi mesterség – a favágó-munka – és a természet mitikus erejének ábrázolásával bontja ki a regényt uraló érzelmeket: a szerelmet, féltékenységet, barátságot és árulást. Ez az egyedülálló, jellegzetesen északi elbeszélői mód olyan világhírt hozott számára, melyben nem sok norvég író részesült előtte.

2019-ben elkészült a méltán népszerű norvég bestseller szerző díjnyertes regényének azonos című filmes feldolgozása is. A film világpremierje a rangos Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában volt, s az ’A’ kategóriás seregszemlén a Lótolvajok operatőre elnyerte A legjobb művészeti teljesítmény Ezüst Medve-díját. A film főszereplője a skandináv és hollywoodi filmekben egyaránt több évtizede kiemelkedően teljesítő színészlegenda, StellanSkarsgård (Hullámtörés, Good WillHunting, Táncos a sötétében, Dogville – A menedék, A Karib tenger kalózai, Mamma Mia!, A tetovált lány, Melankólia, A nimfomániás I-II., Csernobil-sorozat). A film rendezője Hans PetterMoland, a kortárs dán film egyik legragyogóbb rendezője (Palackposta, Az eltűnés sorrendjében, Dermesztő hajsza, Hajszál híján úriember).