A magyar nemzet biztonsága – Vadászat pillangóra címmel jelent meg a Nobel-díjas író, Krasznahorkai László legújabb regénye.
Az új regény egyik legnagyobb meglepetése éppen az, hogy ez a furcsa író egy bizonyos Krasznahorkai László, aki fejébe bevette magát egy rendkívül nyomasztó és összetett gondolat, amellyel kapcsolatban meg akar fogalmazni egy számára sorsdöntő kérdést, amelyre csak és kizárólag lepkeszakértő barátunk képes válaszolni.
„Nézte a nagy tölgyet a kert végében, nézte az óriási lombkupolát, és hiába nézte már közel három évtizede, nem tudott betelni a látvánnyal, nagyjából 250–300 évesre becsülte egyszer egy látogató, akinek épp a dendrológia volt a szakterülete, többször kivághatták, állapította meg a vendég, miután megvizsgálta az eredeti törzset, amelyből már rögtön a föld felett többfelé is újranőttek a közel méteres átmérőjű, tulajdonképpen új törzsekké lett tonnás ágak, még télen is, lombtalanul, pusztán ezek az ágak kirajzolták, milyen gigantikus lény állja itt az évszázados viszontagságokat, nézte, és nézte hát, és addig nézte, míg egy nap, nem sokkal ezelőtt az eszébe ötlött, hogy mekkora gyökérzete is lehet egy ekkora fának, milyen mély és kiterjedt gyökérzet az, ami képes ezt az irdatlan testet megtartani a legnagyobb viharban is, és megdöbbent, mikor utánanézett, és megtudta, hogy amilyen nagy és amilyen alakú ennek a tölgynek a koronája, ugyanakkora nagy és ugyanolyan alakú ő a föld alatt is,…”
Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. Mindez kiderül Krasznahorkai László új könyvéből, és emellett más lényeges tudnivalók is a lepkék életéről, haláláról. És az is, hogy miképp dönti el regényünk egyik főhőse már gyerekkorában, hogy egész életében a lepkéket fogja keresni és kutatni. És vajon miért lesz fontos a regény másik főszereplőjének, egy kilétét hamar fölfedő, idős embernek, hogy megismerhesse a lepkék avatott tudósát, és kifaggassa a lepkéken kívül arról is, mi a legfontosabb kérdés az életben? Miképp kerül közel egymáshoz a két főszereplő, és miképp válnak egymás számára nélkülözhetetlenné? Akkor tehát A magyar nemzet biztonsága egy különleges barátság regénye? Az. Egy búcsúzás bejelentéséé? Igen. Az élet eredetének megoldhatatlan csapdájáé? Igen. Lepkék szállnak, és szavak rohamoznak, hogy belehulljanak a jellegzetes Krasznahorkai-mondatok hálójába: a magánszenvedélyek boldogságáról, a brutális külvilág valóságáról, a természeti létezés törvényszerűségeiről; az egyetlen univerzumról, melyben a pillangók, az ember, a kudarc és az, ami felemelhet, egyetlen pontban sűrűsödik össze.