Bérczes László beszélgetőkönyve: Törőcsik Mari 

Beszélgetés – Törőcsik Mari szüleiről, testvéreiről, gyermekeiről, szerelmeiről, férjeiről és az örök társról, Maár Gyuláról, akivel egyszer majd a Fekete-tengerben fognak találkozni…

Beszélgetnek, sört pattintanak, és örülnek, hogy süt a nap. Törőcsik Mari fesztelenül mesél, és mindketten tudják, mi is tudjuk, hogy az emlékezet néha botlik, szalajt. Nem is az itt a lényeg, hogy napra pontosan mi történt ennek a rendkívüli művésznek az életében, hanem – ahogy Bérczes László mondja – „azt keressük, ki az az ember, akit Törőcsik Marinak hívnak. Hogyan él, hogyan közlekedik az emberek között, hogyan gondolkodik. Hogyan tekint a világra. Sőt, bármilyen önző szándék, arra hívom az olvasót, hogy Mari tekintetével nézzen a világra, amikor ezzel a könyvvel találkozik. Azért akarom ezt, mert szerintem jó dolog így nézni a világra. Az az egyszerű mondat jut eszembe, amit Zsótér mondott a Brand kapcsán. Megmutatni egy embert. Ezt akarom. Egy embert, akit érdemes megmutatni.”

„Az olvasó kedvéért jöjjön egy rövid helyzetjelentés: a velemi ház kertjében ülünk, május van, tavasz. Gyönyörű idő. „Örüljünk annak, hogy süt a nap!” Ezt mondta egyszer egy interjúban, éppen nekem.

Igen annak nagyon tudok örülni. […] De nem is erről van szó, hanem az életről. Arról, amit megkap minden megszülető ember, és hogy az milyen nagy dolog. Ezt akarom én ezzel elmondani. A kedvenc Pilinszky-soraim is erről szólnak. Erről is. „Kimondhatatlanul jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot.” Pici gyerekkoromtól fogva így voltam vele: esőben, szélben, hóban csak vártam, hogy előbújjon a nap. Az meg egyszer csak mindig előbújik. Mert mindig eljön a tavasz.”