Zajácz D. Zoltán: Moszkva, Balaton

1987, Moszkva. Irina Kulikova őrnagyot a legújabb ügye a moszkvai magyar nagykövetségre szólítja. Eltűnt ugyanis a magyar kereskedelmi képviselet egyik munkatársa. Fodor Bálint befolyásos szülők gyermeke, ezért a moszkvai rendőrség mindent elkövet, hogy mielőbb a nyomára bukkanjon, ám amikor a férfit holtan találják, kénytelenek segítséget kérni magyar kollégáiktól, Bogdán Istvántól, Adorján Mátétól és Lendvay Laurától.

Mindeközben Tihanyban is eltűnik valaki, méghozzá a híres moszkvai Bolsoj egyik balerinája. A két ügynek látszólag semmi köze egymáshoz. A magyar hatóságok eleinte azt feltételezik, hogy a lány valószínűleg Nyugatra szökött, az időbeli egybeesés azonban a nyomozók szerint nem lehet véletlen…

„A szemközti falon Marx, Engels és Lenin arcképe is tökéletes szimmetriát alkotott.

Megvárta, amíg a titkárnő leteszi eléjük a gőzölgő csészéket, majd visszamegy a helyére.

– Elmondaná, pontosan mi is történt?

A nagykövet arca ismét fájdalmasan megrándult. Irina nem tudta eldönteni, hogy a gyomra vagy a történtek miatt.

– Idekérettem a magyar kereskedelmi képviselet vezetőjét a Krasznaja Presznya utcából. Perceken belül itt lesz. Addig csak annyit, hogy a képviseletünk egyik munkatársáról, Fodor Bálintról van szó. Két napja nem ment be a munkahelyére. Ilyen még soha nem fordult elő. Keresték a lakásán, de ott sem találták. Ráadásul épp most tűnt el, amikor… Tudja, augusztus 20. nálunk az új, szocialista alkotmány ünnepe. Ilyenkor minden évben fogadást rendezünk a követségen. Azt sem tudom, hol áll a fejem…

A titkárnő jelent meg az ajtóban.

– Imre elvtárs, megérkezett Sallai elvtárs.

– Küldje csak be! – biztatta a nagykövet.

Sallai Pál az ötvenes évei közepén járhatott. Megbízható káder volt, annak idején ő is Moszkvában végzett.

– Először arra gondoltunk, hogy baleset érte – kezdte kissé rekedtes hangon. – Felhívtuk a mentőszolgálatot, a kórházakat, de sehol sem tudtak felvilágosítást adni. Így aztán értesítettük előbb a követséget, aztán a magyar Külügyminisztériumot, majd a nagykövet elvtárs tanácsára a szovjet rendőrséget.

Kétségbeesetten nézett az ajtó felé, mintha abban reménykedne, hogy egyszer csak belép rajta a beosztottja.

– Bálint…

Fodor elvtárs rendkívül megbízható fiatalember. Nem tűnne el csak úgy, egyetlen szó nélkül. Érzem, hogy valami nagy baj történt…” részlet a könyvből