Gerlóczy Márton: Fikció 1. - A katlan

Gerlóczy Márton új regénye, a Fikció (A katlan) egy folytatásos identitás-thriller első kötete, melyben a szerző egy különösen szövevényes családtörténet előzményeit meséli el. A helyszín egy karácsonyra készülődő, völgykatlanban fekvő szicíliai kisváros csöndes sikátora, ahol baljós előjelekkel indul útjára egy feszült visszaszámlálás. Egy ember az igazságra, egy író DNS-eredményekre, egy regény a szereplőire vár. Mindeközben kizárólag abban lehetünk biztosak: "A dolgok csak egyféleképpen történhetnek, tudniillik úgy, ahogyan történtek." De hogyan történtek? Mit lehet kezdeni azzal a helyzettel, amikor kiderül, hogy alig valami igaz abból, amit eddig magunkról és a családunkról tudtunk, hittünk, gondoltunk? Nemsokára eldördül egy ágyú, megreped a hegy, élők és holtak a nagy zajra összecsődülnek, hogy kezdetét vegye egy monumentális non fiction-regény. Altató című családregénye után a szerző az apák történetét szerette volna megírni, de végül a történet kezdte el írni őt. A szerző 2003-ban jelentkezett első regényével, az Igazolt hiányzással. Gerlóczy Márton kérésére ez a regénye soha többé nem jelenhet meg újra. Hogy miért, arra a Fikció a válasz.

Fikció 2. - Az örvény

"A dolgok egyféleképpen történhetnek, tudniillik úgy, ahogyan történtek."

Talán eltelt egy másodperc, talán kettő, talán egy sem. Eldördült az ágyú, megrepedt a hegy. Gerlóczy Márton többkötetes identitásthrillerének második része ott folytatódik, ahol az első véget ért. A DNS-eredmény megérkezett a szicíliai kisváros csöndes sikátorába, a családregény szereplői szétszéledtek, és a történet helyén elindul a lefelé szívó gyors, forgó mozgás. Az aparegény apa nélkül marad. A Fikció második része utazás a tudat mélyére, kényszerleszállások, vulkánkitörések és frontális ütközések örvénylése egy családtörténetben önmagát kereső ember identitása körül.

"Ötödik napja nem tudtam, ki az apám. December 26-án ágyúdörrenésre ébredtem. Hallottam, ahogy a galamb felröppen a helyéről. Nem nyitottam ki a szememet. Láttam, ahogy a házak fölé repül és körülnéz. A Via Santiglián föl-le cikázott a dörrenés visszhangja, mintha vödrökkel rohangálnának a sciclitanók tüzet oltani. Sorra csapódtak ki a spaletták, az egyik teraszról csipás szemű szobakutya ugatta a kolostort, ahonnan fehér füstöt fújt a város fölé a szél. A magasból, ahonnan lenézve Scicli összenő a sziklákkal, és mint egy barokk tükör, sárgán ragyog a reggeli fényben, láttam, hogy a távolban szürke karfiolfelhő emelkedik a horizont fölé. Az Etna! A DNS! A robbanás, gondoltam, és kinyitottam a szemem."

"Gerlóczy Márton 1981 augusztusában született Budapesten, ám a hagyományos értelemben vett életrajz megírásának szándéka ezzel akadályba is ütközik, hiszen nagyjából az anyakönyvi kivonata volt az utolsó megszerzett papír, amellyel büszkélkedhet. Az azóta eltelt időszakban igyekezett megismerni a körülötte zajló világot, járt négy általános és három középiskolába, hogy aztán az érettségi megszerzése nélkül feladja küzdelmét, és írni kezdjen, ami a sült kolbász és a friss levegő fogyasztásán kívül számára az egyetlen gyógyírként szolgáló tevékenység. Nőtlen, link, se gyereke, se hobbija. Gerlóczy Márton 2003 májusában jelentkezett első könyvével, az Igazolt hiányzással. Az azóta eltelt időszakban megírta második könyvét és másokhoz hasonlóan sokat változott. Gerlóczy Márton nem szívesen társalog olyanokkal, akik másokhoz nem hasonlóan nem változnak sokat. Többek között ezeknek a változásoknak köszönhetően Gerlóczy Márton egyre ritkábban fogyaszt sült kolbászt, míg friss levegőt egyre gyakrabban. Tervei között rengeteg minden szerepel, amikről nem beszél, és amikről újabb két év múlva talán majd fog. Második könyve Váróterem címmel jelent meg az Ulpius-ház gondozásában."