Szentesi Éva: A mai naphoz nincsenek emlékeim

Szentesi Éva új kötetének főhőse képzeletben repülőre száll, hogy fentről vizsgálhassa önmagát, a testét, az életét. A testi és a lelki traumák utáni létezést, az őt körülvevő világot, a véletlenek összefüggéseit (amelyek csak messziről tűnnek véletlennek). Hogy milyen a viszonya a férfival, akivel él abban a sokféle vonatkozásban, ami az újrakezdést jelenti.
Ahogy a mozaikszerű gondolatok összeállnak, kirajzolódnak egy olyan nő körvonalai, akin a közösségi média, a közvélemény elvárásai ejtenek sebet, sokkal nagyobbat, mint az egykori drasztikus műtéti beavatkozások. Mert mi marad nekünk, ha mindent megosztunk magunkról?
Felsejlik ezzel párhuzamosan korunk is, amelyben szinte minden pusztulásra ítéltetett, de ezt nem veszi észre senki - még főszereplőnk is csak az új niacinamidos krémet reklámozza, miközben darabokra hullik a civilizáció.

Részlet a könyvből: 

"Azt mondják, van vigasz, de ez nem igaz. Nem lesz jobb vagy könnyebb az évek múlásával, nem segítenek az emléktúrák sem, nem segítene az sem, ha a telefonszámát nem adta volna oda másnak a szolgáltató. A halála egyre nehezebben telepszik rá, mert jobban hiányzik a vele való beszélgetés, hogy elmondhassa a vele való történéseket, hogy meghallgathassa, hogyan reagál az anyja, milyen útravalókat adna.
De utálja ezt a feltételes módot.
Utálja azokat, akik azt mondják, a gyász is könnyebb lesz, ahogy telik az idő."