„Ahogyan szüksége van a testnek a kenyérre,
éppoly szüksége van  a léleknek a mesére, a kultúrára és a művelődésre”

Múzeumpedagógiai foglalkozások

A csoportoknak szóló, élménypedagógián alapuló foglalkozások, interaktív módon és „játékosítva” adják át a lexikális és gyakorlati információkat a gyerekek számára. A foglalkozások mindegyike korosztályokra bontott és a korosztálynak megfelelő aktivitással egészül ki.

Állandó játékunk a Pékségtől a kultúrházig foglalkozás, mely a Wekerlei Kultúrház épületének múltjáról, az egykori Polonyi pékségről mesél a gyerekeknek, miközben folyamatosan párhuzamba állítja a mai pék szakma gyakorlatát, így pályaorientációs tematikája miatt nem csak helytörténettel és az ismert helyi pékcsalád történetével foglalkozik, hanem általánosságban tekinti át a pék szakma rejtelmeit.

Időszaki játékunk A 200 éves üzenet – A magyar kultúra napjára készült foglalkozás általános iskolák felső tagozatos csoportjai számára. A foglalkozásokon résztvevő gyerekekkel egy titkos társaság felkutatásán dolgozunk, mely során a gyerekek elkalandozhattak a 200 évvel ezelőtti deákélet szokásaiban, játszhattak a nyelvújítás korában született szavakkal és kipróbálhatták a lúdtollal való írást is.

Szintén A magyar kultúra napjára készült a Borika Tulipános ládája foglalkozás óvodás és általános iskolák alsósainak. A meseút során valódi „kincsek” nyomába eredünk, melyek soha nem fakulnak meg, nem törnek össze és szakadnak szét. Ilyen kincs a vidámság, a bátorság, a jó szándék és a segíteni akarás.

Természetismereti foglalkozásunk a Színesen szárnyalók, mely a lepkék csodás világába kalauzolja el a gyerekeket. Óvodások számára a foglalkozást dramatikus meseelőadással egészítjük ki.

Az iskolai év utolsó heteire készült az ÁCIÓ, KÁCIÓ foglalkozásunk, ahol a régmúlt idők gyermekjátékaival foglalkozunk.  Vajon hogyan töltötték szüleink, nagyszüleink a szabadidejüket, mivel játszottak, milyen játékaik, játékszabályaik voltak? Hiszen a régi játékok nem csak a játékról szólnak, sokkal inkább az adott korszak (1900 – 1940, 50-es, 60-as, 70-es 80’-as évek) társadalmának és hétköznapjainak vetülete.

Szintén időszaki foglalkozásunk az Adventi népszokások mely az Adventi ünnepkörrel foglalkozik és a 24 nap néphagyományait veszi sorra és a Húsvéti ünnepkör foglalkozása a Barkától a bárányig címmel.

 A mesesátor gondolata azon a gyermekpszichológiai elméleten alapul, miszerint a gyerekek bizonyos fejlődési szakaszában jelentős szerepet tölt be a „kuckó” varázslatos menedéke. Egyaránt nyújt biztonságot és a felfedezés izgalmas élményét. A varázslatos hangulatú rendezvény minden olyan dolgot magába foglal, amit egy gyerek rajongva szerethet: a mesét, a játékot, a felfedező utat, a varázslat megélését és a közös alkotást. A program különlegessége a terek rendhagyó használata, komplexitása pedagógiai szempontból: játék az érzékelésekkel – fény, sötétség, formák, a mozgás és utánzás, szerepjáték és a szülő-gyerek közös élménye.

A rendezvény profi megvalósításához elengedhetetlen a szakmai kollégák előadói kompetenciája. A dramatikus előadás próbákat, és nagy előkészületet igényel.

Nagy figyelmet fordítunk a mese választására és az előadásra. Fontosnak tartjuk, hogy a mesék különlegesek legyenek, és klasszikus meseelemekkel rendelkezzenek.

A komplex művészeti élmény érdekében a dramatikus mesélés közben hangszereket és zörejeket használunk, mely segíti az átélést, a mesében való létet és fejleszti az érzékszervek használatát.

A mese utáni „lemozgatás” a közös feldolgozás módszere. A felfedező út – mint bátorságpróba - túllép a mese passzív, helyettesítő kielégülés funkcióján, hisz a gyerekek maguk élhetik át és küzdhetik le az akadályokat. A jutalom soha nem kézzel fogható, mert a valódi érdem a bátorság megélése és a közösségben való lét örömének átélése. A kézműves foglalkozás mindig a mese témájához kapcsolódik, de itt is törekszünk, hogy túllépjünk az egyszerű papíros, színezős, ragasztós technikákon, helyettük a minőségi anyagok (textil, fa, bőr) használatát részesítjük előnyben.. A gyerekek visszajelzései szerint: „Ez volt a legeslegjobb mese a világon”.

 2023 októberében indult új sorozatunk a Pipitér-Babajátszó, melynek az volt a célja, hogy az esős, hideg, téli időszakban is lehetőséget teremtsünk a babáknak és szüleiknek a tartalmas együttlétre és a közös játékéra. Csodás élményeink voltak az elmúlt hónapokban, ahol a szabad játék mellett gyakran volt babáknak szóló foglalkozás is. Velünk volt Babos Eszter, aki bábozott a gyerekeknek, Bede Fanni -Zenepagony - aki a Zizengő foglalkozást mutatta be, a Csivitelő babaanagol is tartott bemutatkozó foglalkozást Gergely Krisztina jóvoltából és együtt farsangozhattunk Farkas Katával, aki Kerekítő foglalkozásokat tart a Wekerlei Kultúrházban. Óriási köszönettel tartozunk Rosivall Petrának, a program ötletéért és a játszóházak vezetéséért. Kedves Babák, jó volt együtt játszani a Pipitér-Babajátszóban, és ne feledjétek: 2024 őszén újra várunk benneteket!

 Az Időkapuk Wekerlén élő történelem módszerével megvalósuló programnak hagyománya volt Wekerletelepen. Az ide látogató családok 2018-ban és 2019-ben már találkozhattak az utcákon sétáló, történeteket mesélő, korhű ruhákba öltözött hölgyekkel, urakkal, cselédlányokkal vagy csepűrágó mutatványosokkal. Az idén még különösebb dolog történt: Wekerletelep különböző pontjain nevüket, kilétüket nem tudó különös alakokat találhattunk. Ide „Időnyomozók” szükségeltettek, akiknek feladata volt, hogy kérdéseikkel rávezessék az időben tévelygő látogatóinkat, kik is ők valójában.

Erre a játékra invitáltuk az Időkapuk Wekerlén élő történelmi séta regisztrálóit. Az időnyomozók négy állomáson találkozhattak a különös látogatókkal és időnyomozati aktájukban vezetve nyomozásuk eredményeit találhatták ki az 1900-as évek elejéről idepottyant látogatók kilétét.

A játékot megnehezítette, hogy különös látogatóink bizony nem sok dologra emlékeztek, néhány megmaradt emlékfoszlány segíthetett a nyomozóknak az igazság feltárásában. A délelőtti és délutáni nyomozós séta résztvevői, feladatukat kellő komolysággal véve, de nagy játékos kedvvel nyomozták végig az útvonalat. A nyomozati eredmények pedig az alábbiak voltak: itt járt Kós Károly és felesége, Győri Ottmár és felesége, Maár Anna és Mészáros Erzsébet és természetesen Wekerle Sándor és kedves felesége.

Köszönjük Nagy Tamás helytörténésznek, hogy az általa írt wekerlei családokról szóló cikkekkel hitelessé tette a játékunkat. Köszönjük a WÖC önkénteseinek, névszerint Holicsné Gémes Borókának, Schwarczkopf Lottinak, Dénesné Katinak, Papp Zsuzsának, Velkey Zsuzsának, Matolcsi Zsuzsának, Kiss Viktóriának, Szalontay Gyöngyinek és Pej Zsuzsának önzetlen segítségüket és, hogy hozzáadott információikkal színesítették a programunkat.

Az Időkapuk Wekerlén élő történelmi séta a WTE által szervezett Hétvégi vendégség szabadtéri programjaként valósult meg a KMO Művelődési Központ és Könyvtár, Wekerlei Kultúrház tagintézmény szervezésében.

 Az idén is Advent első hétvégéjén zajlott a Szeretettel – ajándékgyűjtő és csomagoló program a KMO Művelődési Központ és Könyvtár Wekerlei Kultúrház tagintézményében. A rendezvény napján sorra érkeztek a látogatók és hozták a szebbnél szebb ajándékokat. A játékokat, könyveket 2-14 éves gyereknek szánták az adományozó családok és együtt - közösségben - csomagoltuk, díszítettük fel a dobozokat, csomagokat. Az ajándékcsomagok a Kispesti Szociális Szolgáltató Centrum segítségével jutnak el a kispesti gyerekekhez.

2023-ban 32 darab szeretettel és különös gondoskodással becsomagolt ajándék készült el.
A csomagokat december 6-án adtuk át a Kispesti Szociális Szolgáltató Centrum munkatársainak, ahonnan hamarosan eljutnak majd kisgazdáikhoz.

Boldog, békés karácsonyt kívánunk! 

 A Wekerlei Kultúrház hagyományos programja az Adventi Készülődés. Hosszú évekig nagy sikerrel zajlott az adventi koszorú készítés és az itt készült koszorúk a családi asztalok ékességévé válhattak. Az elmúlt években kibővítettük a kézművesfoglalkozásainkat. Együtt készíthettünk adventi naptárakat, asztaldíszeket, mártottunk gyertyákat, és együtt meséltünk a gyerekeknek. Az Adventi Készülődés programnak egy kiemelten fontos része az ajándékgyűjtés és csomagolás, mely letisztult egyszerűséggel a SZERETETTEL nevet kapta. A beérkező ajándékokat együtt csomagoljuk és díszítjük fel látogatóinkkal, majd az összegyült csomagokat átadjuk a Kispesti Szociális Szolgáltató Centrumnak, hogy ők osszák szét a rászoruló családoknak.

Úgy gondoltuk, hogy az adventi időszak ne csak a lakásunk takarításáról, ajándékok utáni szaladgálásból álljon, inkább legyen ez a pár hét az ünnepvárás örömmel és izgalommal teli időszaka, amit közösen, közösségben, családdal és barátokkal együtt élünk meg. Ezekkel a gondolatokkal szervezedtünk, készültünk a 2022. november 26-án megvalósult programunkra. És a vágyunk teljesült. A családok ünnepi hangulatban érkeztek. És együtt közösségben alkottunk, mártottunk gyertyát és készítettünk illatpárnát, ajtókopogtatókat, asztaldíszeket, sütöttünk és díszítettünk mézeskalácsokat, és meséltünk a gyerekeknek bábokkal, kollégákkal, gyerekekkel és szülőkkel. Nagyszerű élmény volt! Köszönjük!

A SZERETETTEL ajándékgyűjtés és csomagolás programelemen 29 darab csodás karácsonyi csomag készült. Reméljük, hogy a gyerekek nagyon örülnek majd az ajándékoknak.  

Határvonalak címmel a magyar kultúra napjához (január 22.) kapcsolódóan rendezett kiállítást és pódiumbeszélgetést a Németh Róbert–Takács Szilvia művészházaspárral a Wekerlei Kultúrház pénteken. A kiállítás március 5-ig látható.

A kultúrház 2019-ben indított egy sorozatot a kultúra napjához kapcsolódó kiállítással és pódiumbeszélgetéssel, melyen helyi, kortárs művészeket, művészcsaládokat vagy művészcsaládokhoz kötődő alkotókat mutat be. Az induláskor Gettó Márton fotós szobrász testvérével és építőművész édesapjával szerepelt a pódiumbeszélgetésen, 2020-ban a Wekerletelepen élő művészházaspár, Ruzicska Tünde keramikus és férje, Csávás Attila népzenész mutatkozott be.

Kiss-Szitár Orsolya tagintézmény-vezető köszöntőjét követően Világló részletek címmel Hemrik László művészeti író, a Ludwig Múzeum múzeumpedagógiai osztályvezetője ajánlotta megnyitó közönségének figyelmébe a műveket, hangsúlyozva, hogy a házastársak okán „a művek közötti kapcsolatoknak itt és most a szokottnál is nagyobb figyelmet tulajdonítunk.”

Arról beszélt, hogy „korunk kulturális környezete rendkívül összetett konglomerátum. A távoli hagyományok mellett a számítógép és a vele létrehozott alakzatok is a részét képezik. A kiállítás ebbe a különös összetettségbe is beavat bennünket. A két művész más anyagokkal, technikákkal dolgozik, a munkáik más forrásokból táplálkoznak, de mindkettőjüknél tetten érhető az az elkötelezettség, intimitás, a dolgok összetettségének aprólékos, szeretetteljes vizsgálata… Róbert a legkiválóbb grafikusok teljesítményét hozza közelebb hozzánk. Ezek a munkák és ezek az alkotók az egyetemi tanulmányai alatt váltak példa értékűvé a számára. Hendrik Goltziusról és Claude Mellanról van szó, akik abban a XVI-XVII. században éltek, amikor a nyugati művész számára minden adott volt, hogy a leghatásosabban a legmagasabb művészi szinten ábrázolják az emberi lényt és egyáltalán a valóságot. Látomások, mitologikus jelenetek idéződnek meg munkáikban. És hogy a látomások még nagyobb jelentőséget kapjanak, staffázsokat, mellékalakokat használtak a művészek. Bevált eszköze volt ez a képábrázolásnak. Hogy aztán a XX. század művészete magát a mellékesnek, elhanyagolhatónak gondolt részleteket tegye jelentőssé... Részletek nélkül nincs egész, de minden részlet további részletek összessége, tehát a rész is egész, így pedig teljesség. Világló részletek, ahogy az Nádas Péter emlékiratainak címében olvasható. Róbert jelentőségteljessé teszi a klasszikus alkotásokból kiemelt esendőt, a törékeny, mellékes részletet. Mert a törékenyben fokozottan vannak jelen a mulandóságból eredő legfőbb értékek. Ezt látjuk majd Szilviánál is. Miközben Róbert beavat az elődök ragyogó technikai felkészültségébe, korunk művészi gyakorlatának a lehetőségeit is felvillantja.

A kortárs művészeti térbe került hagyományos anyagok, technikák hivatottak Szilvia személyes világába beavatni a nézőt. Erre irányul a munkák tárlóba való helyezése is. A művészek tudnak a legtöbbet az intimitás, a személyesség, a kitárulkozás rendkívül ellentmondásos, kényes jelenségéről. Erre bizonyság ez a kiállítás, mert ez itt nem a bulvár. Szilvia több aspektusból, több műtípuson keresztül enged betekintést életének legfontosabb alapélményeibe és annak részleteibe. Tudjuk, a forma és a tartalom és az anyagi hordozók nehezen szétválasztható összetevői a művészi alkotásoknak. Az alap élménytörténet a párnánál kezdődik, a legbensőségesebb tárgyaink egyikénél, a kiállításra került párnamunka a családi kötelékek megidézésére szolgál. Szilvia még a nagypapájától, Konrád dédnagypapájától kapta ezt a párnahuzatot, amelyre később a papa kertjében álló birsalmafát hímezte – családfa, életfa. És innen már Konrádra, Szilvi és Róbert gyermekére kerül a legtöbb figyelem. A nemez gyűrt, puha, meleg anyagából köldökzsinór, placenta formálódik... Az egyedi, fából készült, körformára vágott memory lapocskákra az egyedi és megismételhetetlen Konrád arcának, testének a részletei kerülnek. Az anyához még javában kötődő kisgyermeket, a mindennapos együttlétet, a munkát a háztartásvezetést láttatja a kengurusapka… Aztán bájos makettek segítségével megismerjük a család által belakott intim tereket. És végül a művésznő munkáinak gondolati ívén kilépünk Wekerle mesebeli utcáira.”

Cikk forrása: https://uj.kispest.hu/hirek/10818-vilaglo-reszletek

SZERETETTEL - ajándékátadás

Már hagyományként ismét advent első hétvégéjén zajlott a Szeretettel – ajándékgyűjtő és csomagoló program a KMO Művelődési Központ és Könyvtár Wekerlei Kultúrház tagintézményében. Arra kérték a programra érkező látogatókat, hogy erre a délutánra mindenki hozzon magával egy akár cipős dobozban is elférő, 2-14 éves gyereknek szánt ajándékot. A rendezvényre folyamatosan érkeztek az ép, új vagy újszerű, jó állapotban lévő mesekönyvek, játékok, színezők. Az ajándékcsomagok a Kispesti Szociális Szolgáltató Centrum segítségével jutnak el a kispesti gyerekekhez.

Az adventi időszakban gyakorta találkozunk adománygyűjtésekkel, ajándékos cipős doboz akciókkal, de ezen a délutánon nem csak erről volt szó. Az együtt tevékenykedés, ajándékok válogatása, csomagolása valóságos közösségi élményt nyújtott a rendezvényre érkezőknek. Tradicionális és modern, újszerű csomagolástechnikákkal ismerkedhettek meg, közösen találhatták ki, hogy melyik csomagra milyen különleges dísz, felirat kerüljön és együtt örülhettek a közös sikernek.

Ez alkalommal 34 szeretettel és különös gondoskodással becsomagolt ajándék készült el.
A csomagokat december 8-án adták át a Kispesti Szociális Szolgáltató Centrum munkatársainak, ahonnan hamarosan eljutnak majd kisgazdáikhoz.

Forrás: Kispest Magazin

Tíz sikeres WekerleFeszt és a járvány miatti szünet után új szabadtéri művészeti fesztivállal jelentkezett a Wekerlei Kultúrház szombaton.

Az intézmény emeleti teraszán valamint kertjében négy programot kínáltak a vendégeknek. Gitárkoncertet adott Felicidade címmel Bándi Gergely gitárművész. Holl Zsuzsa színművész és Hrutka Róbert zeneszerző-zenész Kortárs címmel zenés irodalmi összeállítással várták az érdeklődőket. A Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Oláh Kálmán jazz standardokat játszott, illetve improvizációkat adott elő klasszikus zenére és népzenére. A Művészterasz – Kultúrkert rendezvényt Csurkulya József cimbalomművész és Gárdos Éva zongoraművész népzenei ihletésű klasszikus koncertje zárta Több húron pendülünk címmel.

Az eredeti cikk itt olvasható: http://uj.kispest.hu/hirek/10550-muveszterasz-kulturkert 

A KMO Művelődési Központ és Könyvtár Wekerlei Kultúrház tagintézménye ezúton is szeretné megköszönni a szorgos és igen lelkes kispostás segítőinek, hogy szombaton állhatatos munkájukkal segítették a Wekerdei 1 sz. Posta rendberakását. Szorgalmuknak és ügyességüknek hála, minden a helyére kelült, mi több, Medve Mátyás hiányosan feladott születésnapi meghívói is eljutottak a meghívottakhoz!

Szolgálati közlemény: Mókus Aurél, kinek tüsszögésétől borult feje tetejére a posta, meggyógyult, és mától újra munkába állt, a születésnap pedig jól sikerült!

Postás játékunkban, minek helyszíne a Kós Károly térre kihelyezett Wekerdei Posta volt, a rendszerezésé és a születésnapi meghívóké volt a főszerep. Furfangos és pakolós feladatok várták az ifjú segítőket, akik sem a levélhalmoktól, sem a csomaghegyektől nem riadtak vissza.

Köszönjük a Kispesti 1 sz. Postahivatal segítségét a megvalósításban.

Kedves Ismerősünk!

Reméljük üzenetünk jó egészségben talál téged!

Úgy éreztük, eljött az idő, hogy egy üdvözlő levéllel beszámoljunk arról, hogy mi minden történt velünk, mióta nem találkozhattunk. Bár az ajtóink zárva vannak, mégis rengeteg minden.
De kezdjük csak szépen sorjában. Az év eleje a KMO-val történt összevonásunk apró-cseprő dolgai körül forgott. Bizony nem is olyan egyszerű két intézményt összetársítani, mert bár a feladataink ugyanazok, mégis más-más módon működtünk idáig. Miután összehangoltuk a működésünket, gondolatainkat, elképzeléseinket is közös képpé igyekeztünk alakítani, hogy különböző színekkel, formákkal, perspektívákkal mégis harmonikus egységben tudjunk majd hozzájárulni Kispest kulturális életéhez.

Mindeközben vártunk, és várunk, hogy mikor nyithatunk. Vártunk, de nem tétlenséggel, bosszankodással, hanem gondoskodó, építő, szépítő szándékkal. Ennek egyik megnyilvánulása, a kis közösségi kertünk tervezése, ültetése, ápolása. A névválasztásra érkező szavazatok alapján úgy vettünk észre, hogy a Wekertem valódi közös élményünkké növekszik. De van ám még ötletünk, hogyan legyen csinosabb, wekerlésebb a házunk, de ezeket még fedje egy kis izgalmas titkolózás...
A húsvéti előkészülethez tojásírás videóval, és olyan kerületi férfiakkal készültünk, akik szívesen megosztották velünk kedves locsolkodós élményeiket és versüket, hogy bár virtuálisan, de mégse hagyják elhervadni a környék lányait, asszonyait.

Akinek a szeme éhes lenne, a lelke pedig gondtalan vidékre kalandozna, az még május 28-ig megtekintheti webgalériás kiállításunkat a Kuflikupac és vidékéről.
Apropó furcsa lények, lehet velünk együtt fűfejet ültetni, és aki nem rest, az frizurabemutatóra is küldheti hajas kedvencét.

Elérkeztünk a nyárra való készülődéshez, tervezéshez, elindítottuk a kerületi napközis, és házi táboraink szervezését, hogy kész alternatívákkal szolgálhassunk a gyerekek szünidejének szülők számára megnyugtató, az ifjak számára pedig élményekkel teli eltöltéséhez – nemsokára weblapunkon elérhetővé válnak a részletek.
Aztán nagyon szeretnénk májusfát állítani, köszönteni a tavaszt, szerelmet, életet, dalolva, mesélve, és tele reménnyel.
És lesz új honlapunk! Készül és szépül, sok újdonsággal, megújuló arculattal. Nagyon izgulunk, milyenné alakul, és hogy fog tetszeni!
Addig is a facebook oldalunkon küldjük a friss beszámolókat Wekertemről, mindennapokról, újdonságokról, a kíváncsiaknak csillagjegyük szerinti ajánlót készítünk, valamint a divat színterére is kimerészkedünk majd.


A mihamarabbi találkozás reményében üdvözlettel:

a WK csapata

A járvány miatt szűk körben rendezte meg a negyedik ipar- és helytörténeti filmfesztivált a Wekerlei Kultúrház és a Wekerlei Társaskör (WTE) a hétvégén. Kispest Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta a filmszemlét.

A megjelenteket Kis-Szitár Orsolya, a művelődési ház megbízott vezetője köszöntötte, egyben tájékoztatta a megjelenteket , hogy a rendezvény védnöke, Gajda Péter polgármester pozitív Covid-19 tesztje miatt nem tud jelen lenni az eseményen. Elmondta, a hiánypótló filmszemlére települések történetét bemutató ismeretterjesztő filmek, településszociológiai dokumentumfilmek, portréfilmek, ipartörténeti filmek és Kispesti anzix néven Kispestet és/vagy Wekerlét bemutató rövidfilmeket vártak. Összesen 32 film érkezett, az előzsűri 10 filmet válogatott be a hétvégi versenyprogramba.

A rendezvény fővédnöke, dr. Hiller István országgyűlési képviselő, a Parlament alelnöke
méltatta a WTE kezdeményezését, mint mondta, lehetett volna olyan kísérlet, amely nem marad fenn, nem folytatódik, ám szerencsére másként történt, történik, a Cégér hagyomány, tradíció lett. Talán legfontosabb tulajdonsága a Wekerlei Társaskörnek, hogy úgy őrzi a hagyományt, hogy képes innovatív lenni – tette hozzá.

Vinczek György alpolgármester telefonos köszöntőjében arról beszélt, mennyire példaértékű a fesztivál története, fontos, hogy rendszeresen részt vesznek rajta fiatalok, vannak jelentkezők a határon túlról, és profi alkotások is jelen vannak. Azt kívánta, hogy tovább folytatódjon a munka, amelyben partner az önkormányzat. Jó lenne jövőre félelem nélkül, nagyobb nyilvánosság előtt is ünnepelni – hangsúlyozta.

Somlói Judit, a WTE elnöke méltatásában elmondta, a hely- és ipartörténeti filmek jelentősége abban áll, hogy az alkotások helyi közösségeknek készülnek, általában helyben élő alkotók által azzal a céllal, hogy erősítsék a közösségek patriotizmusát, azáltal, hogy feltárják mikrokörnyezetük múltját. Wekerletelep méltó környezete a fesztiválnak – hangsúlyozta.

Péterffy András, a zsűri elnöke telefonos összegzésében a sokszínűséget, valamint a jó, megbízható színvonalat emelte ki a filmszemle legnagyobb értékeként.

A kategóriák nyerteseiről öttagú zsűri – Péterffy András, B. Révész László és Somogyvári Rudolf filmrendezők, Szabó Mária esztéta, a kultúrház korábbi igazgatója és Nagy Tamás helytörténész – döntött:

- Településtörténet – „Kard és Kalács” (rendező: Kovács László)
- Településtörténet különdíj – „A Látomástól a megvalósulásig – Boldogaszony kápolna” (rendező: Zajti Balázs)
- Településszociológia – „Karancs United – A Szanszíró kapitánya” (rendező: Dombrovszky Linda)
- Portréfilm – „Vád nélkül” (rendező: Kisfaludy András)
- Portréfilm különdíj – „Roller Coaster” (rendező: Szvetnyik Zsuzsa)
- Kispesti Anzix Junior – „Ön is Wekerle?” (rendező: Peresztegi Hanna)
- Ipartörténet – nem született nyertes film.

Forrás: Kispest.hu

Minifeszt: gyerekekre fókuszált az idei Wekerlefeszt

Gyerekalkotások kiállításával, koncerttel, akciófestéssel, rendhagyó rajzórával és az írásról szóló előadással és beszélgetéssel várta az érdeklődőket az idei Wekerlefeszt szombaton. A rendező Wekerlei Kultúrház bekerült a Nemzeti Értéktárba.

Köszöntőjében Szabó Mária, az összművészeti fesztiválnak már kilencedik alkalommal otthont adó Wekerlei Kultúrház igazgatója elmondta, rendhagyó a mostani alkalom, a járvány miatt tavasszal elmaradt a hagyományos Wekerlefeszt, és a korábban többször is megrendezett gyerekfesztet idén összekötötték a Kispesti Kóficok Napközis Tábor által áprilisban meghirdetett „Hiányzik a világ!, azaz karantén gyerekszemmel” című közös alkotói pályázat műveiből rendezett kiállítás megnyitójával.

A művészeti pályázat koordinátora, Dékánné Haas Zsuzsa, arról beszélt, hogy nem számítottak ekkora érdeklődésre, hiszen az egy kispesti kisfiú spontán kívánság-ötlete alapján meghirdetett karantén-pályázatra 8 kispesti intézményből 106 gyerek 181 pályázata érkezett be. Ebből a zsűrik (képzőművészek és irodalmárok) 35 pályamunkát díjaztak. A napközis tábor szabadidő-szervezője hangsúlyozta, hogy örül a lelkesedésnek és gratulált a gyereknek.

A kiállítást megnyitó Skoda Éva festőművész, aki Tényi Saroltával és Duffek Tivadarral a képzőművészeti alkotásokat zsűrizte, úgy fogalmazott, csak ámultak, amikor meglátták a képeket, hogy micsoda színes ez a világ. Sokféle technikával dolgoztak a gyerekek, nagyon szép munkák érkeztek. Számukra is érdekes volt, hogy a gyerekek mennyire friss szemmel és mekkora életörömmel élik életüket, ha szabadok és nyitott a világ. Hozzátette: egy széleskörű kispesti összefogás nagyon szép példája ez az egész esemény.

A Kispesti Helikon Kulturális Egyesület különdíjait kapta Müller Ádám (Vass iskola), Simon Hanga (Gábor iskola), Varga Csanád (Erkel iskola), Pálmai Roland (Erkel iskola).

A képzőművészeti alkotások eredménye:

1-2. osztály:
Elek Patrik – Vass iskola, Darabán Bence Levente – Vass iskola és Baka Bálint – Puskás iskola

3-4. osztály:
Gyurcsó Dorina és Gyurcsó Benjámin – Eötvös iskola, Ihász Jázmin – Bolyai iskola és Bernáth Petra – Erkel iskola

5-6. osztály:
Dózsa Nikoletta – Vass iskola, Knódel Nóra – Vass iskola, Nyíri Levente – Vass iskola

7-8. osztály:
Farnek Lujza – Kós iskola, Morvai Emese – Erkel iskola, Tanács Liliána – Erkel iskola

A Gyerekfeszt délelőtt előbb Bede Fanni Anna (fuvola) és Szakcsi Lakatos Benjamin (zongora) Lurkoncertjével folytatódott, majd Kuizs Lilla képzőművész várta közös akciófestésre az alkotni vágyó gyerekeket.

Délután két Nyitott órát tartottak a kultúrházban – inkább már nagyoknak: Skoda Éva rendhagyó rajzórára várta az érdeklődőket művészettörténeti utazással, később Lukácsy Tibor könyvműves tartott interaktív előadást és beszélgetést az írás múltjáról és jövőjéről.

Első alkalommal döntött a Hungarikum Bizottság települési értékek felvételéről, ugyanis Budapesten és a fővárosi kerületek döntő többségében még nem jött létre értéktár a hungarikum törvény 2012-es elfogadása óta. A grémium döntése alapján a Magyar Örökség Díjazottak által létrehozott össznemzeti értékek körébe a XII. kerület mellett a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár Művelődési Ház is felvételt nyert, az újonnan létrehozott XIX. kerületi értéktárba került be.

Forrás: https://uj.kispest.hu/hirek/9775-minifeszt-gyerekekre-fokuszalt-az-idei-wekerlefeszt 

Wekerlén már eltemették a telet

Tizennegyedik alkalommal vetettek véget közösen a télnek, kísérték utolsó útjára a telet jelképező kiszebábot, és dobták a tűzre a Kós Károly téren.

Az idei „télkergető esemény” most is zajkeltő eszközök, télűző álarcok, népi hangszerek, kicsi kiszebábok és a nagy kiszebáb tömésével kezdődött a Wekerlei Kultúrházban. Most is minden az évek óta megszokott hagyományoknak megfelelően zajlott, ám néhány újdonság is várta az érdeklődőket. Idén az emeleten nem csak népi hangszereket és kicsike kiszebábokat lehetett készíteni, hanem papírtányérból igazi busóálarcot is, valamint a zajkeltők közé csatlakoztak a Kispesti Baranta Kör hagyományőrzői, akik ostorcsattogtatással segítettek elűzni a telet – tudtuk meg Bonencsuk Mónikától, a kultúrház munkatársától.

„Dínomdánom, vigalom, nincs a táncra tilalom! Induljon a menet! Tüntessük el a telet” – ekképpen hívogatták a menet tagjait a tavaszváró énekesek, akik élen jártak nem csak az éneklésben, hanem a menetelésben is.

A néhány száz fős télűző menet, kicsik és nagyok, komoly hangoskodás mellett vonultak át a Kós Károly térre, ahol meggyújtották a máglyát, körbevették a tüzet, amelynek melegénél népdalokkal hívogatták a tavaszt, és tűzre dobták a tél jelképét, a kiszebábot.

Forrás: https://uj.kispest.hu/hirek/9130-wekerlen-mar-eltemettek-a-telet 

Izlandi napot rendeztek a WKK-ban

Nemzeteket bemutató sorozatának 13. állomásaként izlandi napot tartott a Wekerlei Kultúrház, a Skandináv Ház Alapítvánnyal együttműködésben. Az elmúlt években bolgár, török, indiai, japán, egyiptomi, afrikai, spanyol, francia, svéd, olasz, dán és portugál tematikus napokat rendezett a WKK azzal a céllal, hogy kikapcsolódással egybekötve mutassa be az országok és népek kultúráját az érdeklődőknek.

Az egyik legészakibb és legtitokzatosabb nemzettel ismerkedhettek meg azok, akik részt vettek az Izlandot bemutató programsorozaton szombaton, a Wekerlei Kultúrházban. Az izlandi nap megnyitóján az esemény díszvendége, Utassy Ferenc, az Izlandi Köztársaság tiszteletbeli főkonzulja, dr. Hiller István, Kispest országgyűlési képviselője, az Országgyűlés alelnöke, Gajda Péter polgármester és Szabó Mária, a WKK igazgatója mondott köszöntőt. Szabó Mária külön megköszönte a szervezésben nyújtott segítséget Bonecsuk Mónika művelődésszervezőnek és Varga Veronikának, a Skandináv Ház munkatársának.

Az ünnepélyes megnyitó után került sor Az izlandi manók titkos élete című gyermekrajz-pályázat díjátadójára és az alkotásokból összeállított kiállítás megnyitójára. A zsűri tagjai – Major-Takács Eszter animációsfilm-rajzoló és a Skandináv Ház alapítvány munkatársai – összesen 112, különböző technikával készült alkotásból választották ki a legjobbakat. A külön kategóriában induló 6-9 évesek és a 10-14 évesek ugyanannyi pályaművet küldtek be.

Az izlandi nap gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt kínált érdekes programokat. Az emeleten ismeretterjesztő előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők: dr. Mari László, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszékének egyetemi docense Izland földrajzi érdekességeit, Veress Dávid, az Észak folyóirat főszerkesztője a sagák világát mutatta be. Gyönki Viktória történész, Karl Jóhann Bjarnason izlandi orvostanhallgató és Rácz Kata, az Észak folyóirat szerkesztő-műfordítója az izlandi hétköznapokról beszélgetett. Bárdos Csaba filmesztéta képi világokból és élményekből szőtt filmfelvezetőt, majd a Kosok című, többszörösen díjnyertes izlandi filmet tekinthették meg az érdeklődők.

A kultúrház előterében Darab Zsuzsa fotóművész izlandi fotóiból nyílt tárlat, a földszinten eredeti izlandi receptek alapján készült különleges halételeket és süteményeket lehetett kóstolni. Az izlandi keresőjátékon a kiállításon szereplő érdekességeket kellett felkutatni és gyűjteni, a Skandináv Ház Alapítvány munkatársaival az aktualitásokról, tapasztalatokról beszélgethettek a látogatók. Sőt, megalkothatták a saját izlandi nevüket is a WKK munkatársainak és önkénteseinek segítségével. A gyerekeket a Norde Gard (Északi Gárda) vezetésével a vikingek életét, a telepesek világát idéző játszóház várta, és kézműves foglalkozásokon vehettek részt. Az est folyamán két izgalmas szabadtéri fegyverbemutatóra is sor került.

A Wekerlei Kultúrház nemzeteket bemutató sorozata azzal a küldetéssel indult – lassan egy évtizede – az útjára, hogy különböző távoli vagy európai országokat, kultúrákat hozzon közelebb, a közös értékek mentén, az érdekességekre való rácsodálkozással, a hétköznapokat, szokásokat, élményeket, művészetet, találmányokat, ízeket és embereket közvetlenül bemutatva. Legalább ilyen fontos volt a szervezők számára, hogy az élményszerű ismeretterjesztés módszerével színvonalas, komplex programot nyújtsanak minden korosztály számára – mondta lapunknak Szabó Mária, a WKK igazgatója.

A rendezvényt a Skandináv Ház Alapítvány, a Wekerlei Kulturális Közhasznú Alapítvány (WEKKA) és Kispest Önkormányzata támogatta.

Forrás: https://uj.kispest.hu/hirek/8893-izlandi-napot-rendeztek-a-wkk-ban 

Harmadszor rendezte meg a WKK és a Wekerlei Társaskör Egyesület közösen a CÉGÉR dokumentumfilm-fesztivált.

A Wekerlei Társaskör Egyesület (WTE) által kezdeményezett, az országban egyedülálló ipartörténeti és helytörténeti filmfesztivál 2019. november 9-én és 10-én harmadik alkalommal zajlott le a Wekerlei Kultúrházban. A Cégér Ipartörténeti és Helytörténeti Filmszemlére települések történetét bemutató filmekkel, településszociológiai és ipartörténeti dokumentumfilmekkel, portréfilmekkel nevezhettek az alkotók. A pályázatra beérkezett húsz alkotásból a szakmai előzsűri tíz filmet választotta ki, amelyeket a fesztivál két napján levetítettünk.

A fesztivál megrendezését a Nemzeti Kulturális Alap Filmművészeti Kollégiuma és Kispest Önkormányzata támogatta. Az idén elsősorban településszociológiai és portréfilmek érkeztek be határon innen és túlról, a portréfilmekben, történeti témákban és szociográfiában volt erős a mezőny.

Somlói Judit, a WTE elnöke a megnyitón a következőket mondta el: "Wekerle Sándor 110 évvel ezelőtt egy egyedülálló gondolat mentén igazi otthont teremtett a külvárosba költöző közel hatezer család számára. Az akkor itt új életet kezdő lakók egy új közösséget kezdtek építeni, és hogy kapcsolatot találjanak egymáshoz, megalakították a kispesti munkáslakótelep lakóinak társaskörét. A társaskör számos kulturális program szervezésével segítette ezt a kapcsolatot építeni. 110 évvel később a jogutód Wekerlei Társaskör már nemcsak befelé, a wekerleiek számára nyújt összefogást, hanem a Wekerletelep kis zárt világából próbál kapcsolatot építeni más közösségek, települések felé. Úgy gondoltuk, a dokumentumfilm a legjobb kapcsolatot teremtő lehetőség, képes áthidalni térbeli akadályokat, közel tud hozzánk hozni egy-egy világot, egy-egy történetet, amelynek megismeréséhez talán nem lenne lehetőségünk.” 

Varga Attila alpolgármester a gyökerek jelentőségét emelte ki beszédében: „fontos tudni, hol élünk, honnan érkeztünk, hol tartunk, és merre megyünk tovább a későbbiekben, és azt gondolom, hogy ez a filmfesztivál remek alkalmat nyújtott a film készítőinek is ehhez a kutatómunkához, ehhez a figyelmességhez, kíváncsisághoz, hiszen ezekkel tudott megszületni ez a sok-sok remekmű.” Úgy fogalmazott, a filmekből betekintést nyerhetnek a nézők, „hogy is élünk mi, mik azok az értékek, amiket magunkban hordozunk, és mik azok a tennivalók, amik ebből fakadnak.” Hangsúlyozta, Kispest Önkormányzata fontosnak tartja részt venni közös dolgainkban, ezért is támogatja a filmfesztivált és hasonló rendezvényeket is.  Azt kívánta a közönségnek, nézőknek és alkotóknak, „hogy kellő figyelemmel, kellő kíváncsisággal és átéléssel figyeljenek ezekre a művekre, vigyék haza ezeket az emlékeket, inspirálja Önöket.”

Nagy Tamás helytörténész, a WTE korábbi elnöke kitérve a filmszemle születésére – négy éve Somogyvári Rudolf dokumentumfilmes tanácsára pályáztak a Nemzeti Kulturális Alaphoz – a témaválasztásáról (helytörténet és ipartörténet) elmondta, „Wekerletelepen a helytörténet a 110 évvel ezelőtti őseink gondolatának, életmódjának a folytatása, az akkori társaskörnek a célkitűzései, természetesen a mai korhoz igazítva ma is érvényesek, folytatjuk őket.” Beszélt a kézműves- és kisipari hagyományokról, a gyáripar fellendüléséről, majd megszűnéséről is, „úgy gondoltuk, hogy ennek a filmfesztiválnak a beindításával megőrizzük azokat, akiket elfelejtenénk” – fogalmazott.

A zsűri tagjai:

Péterffy András Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr (a zsűri elnöke)
Novobáczky Sándor filmrendező
Nagy Ernő rendező, operatőr (a 2018-as filmeszemle egyik győztese)
Kós Béla, a Dr. Kós Károly Néprajztudós Közhasznú Alapítvány elnöke
Nagy Tamás helytörténész

A két nap során levetített tíz film:
- A Dunakanyar és a Szentendrei-sziget titkai (Zajti Balázs)
- Barakkváros foglyai (Boros Ferenc, Horváth Zoltán)
- A templomfestő (Zajti Balázs)
- Horváth Péter portré (Varga Géza)
- Egy utcazenész karácsonya (Chilton Flóra)
- Elárverezett jövő (Bálint Csaba)
- Megbocsájtani igen, feledni nem (Kozma Zoltán
- Szeretünk itt élni (Gál Tamás)
- Cseresnyés emlékezet (Pataki Béla)
- Veteránfilm (Hernáth Csaba)

A III. CÉGÉR filmszemle díjazottjai:

Alkotói különdíj: Zajti Balázs: A Dunakanyar és a Szentendrei-sziget titkai, valamint A templomfestő című filmekért.

A közönség különdíja: Hernáth Csaba: Veteránfilm, a Magyar Királyi Honvéd Légierő 101. „Puma” Honi Légvédelmi Vadászrepülő osztályának két egykori pilótájáról, Szentiványi János „Sminyuról” és Frankó Endre „Kukláról” szóló alkotás (Szentiványi ny. alezredes a film készítése közben 2018-ban elhunyt, a vasárnapi vetítésen viszont jelen volt a másik főszereplő, a 96 éves Frankó Endre nyugalomba vonult repülési főhadnagy).

A portrék kategóriában: Wekerlei Varga Géza: Horváth Péter portré, a kispesti fotóművészről, Horváth Péterről készített film.

A településszociográfia kategóriában: Gál Tamás: Szeretünk itt élni lett. a kárpátaljai Rafajnaújfalu hétköznapjait bemutató film.

A 2019-es filmfesztiválra beérkezett filmekről készült kiadvány innen letölthető: CÉGÉR 2019

Zöldőrök flóráért, faunáért

A kilencedik kerületi környezetvédelmi verseny zajlott le 2019. október 18-án, a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár, valamint a támogató, a Richter Gedeon Gyógyszergyár közös szervezésében.

A versenyt idén is 6. és 7. osztályos kerületi iskolásoknak hirdették meg. A program vezérfonalát az adta, hogy a mai gyerekek hogyan és mit tehetnek az élővilág és a természet megóvása érdekében. A kerületből 6-8 fős csapatok vettek részt az izgalmas vetélkedőn.

Az idei verseny újszerűségét az jelentette, hogy a gyerekek négy állomásból álló játékos kalandtúrán vettek részt a Wekerletelep utcáin és terein, ahol a csapatoknak játékos feladatokat kellett végrehajtaniuk. A résztvevőknek nemcsak a tudásukra, de kreativitásukra és logikájukra is szükségük volt.

A csapatok közül a Hungária iskola különdíjjal, az Erkel iskola csapatai a 2. és a 3. helyezéssel, a Bolyai iskola csapata pedig a fődíjjal térhetett haza. A díjazottakat a Richter Gedeon Gyógyszercég olyan ajándékokkal, sportszerekkel, társasjátékkal jutalmazta, amelyeket iskolatársaikkal együtt az egész osztály tud hasznosítani.

A játékos feladatokat és a kalandutat Mayer Adél múzeumpedagógus és Varga Bogi pedagógus állította össze és vezette le.
A zsűri tagjai voltak: Otrok Györgyné, a Richter Gedeon gyógyszercég képviselője, Szabó Mária, a WKK igazgatója és a játék két levezetője, Mayer Adél és Varga Bogi.

Állomások:
1. állomás
Győri Ottmár tér: Ökológia lábnyom mérése bekötött szemmel. Szemétszedés és válogatás. Érdekességek az energiafogyasztásról.

2. állomás
Kós Károly tér: Környezetünket veszélyeztető anyagok, radioaktív veszélyes anyagok. Ügyességi játék: veszélyes anyag szállítása.

3. állomás
Bárczy István tér: Közismert tévhitekről igaz-hamis játék során. Tippek a környezettudatos élethez különböző szerepekben: mini színházi előadás.

4. állomás
Wekerlei Kultúrház: Plakátkészítés egy környezetvédelmi témában.

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Üveg és vászon címmel nyílt meg 2023. január 21-én Homoki Anikó üvegművész és Lach Sándor képzőművész közös kiállítása

A kiállításmegnyitón Hemrik László művészeti író gondolatait hallhattuk:

Üveg és vászon - avagy, ami összeköt

Üveg és vászon. Nő és férfi, férj és feleség. Tűz és víz? Időnként nagyok a különbségek, de nem áthidalhatatlanok.

Kezdjük mindjárt azzal, ami megfogható, ami konkrét, az anyaggal. Üveg és vászon, a vászonhoz persze odaképzeljük a pigmentet is. Az üveg és vászon jelentős eltéréseket mutató képzőművészeti minőségek, de az egymástól való távolságuk, mint jeleztük, nem áthidalhatatlanok, hiszen az általuk megjelenő világért ugyanaz a szubsztancia felelős: a fény. Joggal kérdezhetnék, nem a művész határozza meg az alkotás formavilágát, kiterjedését, tömegét, karakterét? Válaszunk megengedő, de csak megszorításokkal, a művész szerepe vitathatatlan, mert az ötlet, a vázlat, kísérlet, a tétova gesztus, merész gondolat az terméke, ám mindez csak a fény révén ölthet testet. És ez vonatkozik a képzőművészet minden műfajára. A fény a képzőművészet örök fundamentuma – ebben minden művész és teoretikus általában egyet is ért. Ahogy nincs Párizs a Champs-Élysées platánsora nélkül, Prága sör nélkül, ünnepek himnusz nélkül, a művészet sem képzelhető el értékes közösnevezője, a fény nélkül.

Ennek több - egymással összefüggő oka van. Először is az ember által feldolgozásra kerülő információk 70-80 %- áért a látásunk felelős. Ehhez szolgáltat üzemanyagot a fény, fény nélkül a szem kikötőben veszteglő hajó. Fény hiányában a művészetek többsége bezárhatja a boltot. De a fény még tágasabb dimenziók létéért is felelős, a fény választja el a láthatót a láthatatlantól, ő emeli ki a dolgokat a sötétből, az ismeretlenből, a semmiből. Nem véletlen, hogy a szellemi szféráknak, a világos, tiszta gondolatnak, a teremtő erőnek a fény a leggyakoribb szimbóluma. Mehr Licht ’Több fényt’ mondja sokat mondóan Goethe a halálos ágyán.

De a fény, és lépjünk újra közelebb a földhöz, és persze ehhez a kiállításhoz, a fény az alkotó művészek legfőbb társa. Ott ül mindig a művész vállán, mikor az dolgozik, és időnként bele-belesúg, belesóhajt a művész fülébe, máskor meg harsányan kiabálni kezd, és kemény utasítást ad: nem, ez így sehogy se lesz jó, csináld újra!

Máskor a fény az alkotás konkrét témájává válik. Gondoljunk csak Ferenczy Károly Október című festményére. Ott látjuk azon a nagybányai dombokat, az asztalon a polgári kávéskészletet, a frissen szedett almák, de a kép még is leginkább a verőfényről és a napernyő által vetette árnyékról szól. De említhetek egy majd száz évvel később készült művet Olafur Eliasson, Room for one colour (1997) c. fényinstallációját, amelyben minden sárgává lényegül. A fény Anikó és Sándor munkáiban is jelentős szerepet játszik.

Homoki Anikó üvegművész. Az üveg a fény alázatos szolgája, egykedvűen tűri, hogy az elektromágneses részkecskék szabadon átáramoljanak a testén. A művész ennek tudatában használja az üveget. Hagyja áramolni a fényt, de egyúttal meg is szelídíti, másként csapdába ejti. Anikó finoman színezi, rétegezi, gyűri az anyagot, hogy az minél többet megmutasson a fény látható láthatatlanságából. Az üvegművész keze alatt akkor születik csoda, ha lassítja, hajlítja, megtöri – ha alkotómunkára fogja a fényt.

Az üveg átengedi, a vászon viszont útját állja a fénynek. A festő ezen a felületen fogja megmutatni a fény különböző minőségeit: a színeket, a tónusokat, hogy aztán azokból alakzatok, kompozíciók, struktúrák épüljenek, majd pedig tartalmak, hangulatok, filozófiai állítások szülessenek. Lach Sándornál, mint az látni fogjuk, a fény minimum kettős természetű: jel és jelentés.

Homoki Anikó és Lach Sándor művészete között nemcsak a fény teremt egyedül kapcsolatot. Alkotó stratégiáikban is találunk közös vonásokat. Mindketten széles spektrumát járják be a művészetnek, szeretnek közel kerülni az absztrakcióhoz, s vele az általánosítható kijelentésekig, miközben művészetük szívesen él a realisztikus formákkal, a szimbólumok alkalmazásával. A mindkettőjükre jellemző az alkotói szabadsága szabad megélésének attitűdje.

Anikó munkáinak a célja, ahogy ő maga is fogalmaz, megkeresni és kibontani a létezés titkait. Azt gondolom, hogy ehhez a nagyívű feladathoz az időnként játékos, máskor drámai, megint máskor talányos üveghasználat tökéletesen alkalmas.

Három tárlóba kerültek az üvegmunkái. A három tárló három önálló műcsoportként is értelmezhető, de számos kapcsolat van a műcsoportok között. Az első tárlóba az iparművészethez, a designhoz közel álló, egyszerre nagyvonalú és játékos alkotások kerültek. Ezek a művek mintha átmenetet képeznek a funkcionális tárgyak és a dísztárgyak között. A vele szemben lévő tárlókba helyezett művek már az üvegszobrok autonóm világát testesítik meg. A nyitott formák hol könyvek, hol erős szárnyú madaraknak tetszenek. Az alsó polcra került művek, egy ízekből álló lény, egy kedves százlábú és egy erős, hengeres szárakból felépülő növény-orgona a földi lét csodáit dicsérik. És itt egy ablak is, amely vagy a külvilág vagy pedig a lélek tágas tartományait nyitja meg előttünk.

A harmadik tárlóban az emberi identitás kerül ábrázolásra az üveg archéjakon keresztül, melyeket elegánsan ellenpontoz egy organikusan absztrakt plasztika.

Ha Anikó képeiben a titok, Sándor képeiben inkább a rejtett és feltárt igazságok, erkölcsi dilemmák jelennek meg. Sándor szívesen hoz létre erős képi karaktereket, erős aurájú képtereket, ahogy képi parabolákat, és szürreális képi viszonyokat is, melyek nem nélkülözik az érzelmeket, az indulatot, máskor pedig humort sem. S mint azt már jeleztem, teszi ezt különböző festői modorban, bravúros realizmussal, lírai festőiséggel vagy szigorú redukcióval. A kiállítás középpontjába helyezett fekvő formátumú kép sok mindent megmutat Sándor szimbolizmusba hajló ábrázoló művészetéről. A Holdfázisok egy misztikus, bölcsen hallgató rom fölött kötik össze az éjt a nappallal. Példázatokat látunk e képtől jobbra. A művész humorba, iróniába, zsákba gyömöszölte rosszabbik énünket. A hét főbűn: kevélység, kapzsiság, bujaság, irigység, torkosság, harag, lustaság. Szabadulnánk tőlük, de nem nagyon lehet. Talán a szomszédos kép ad valami esélyt a számunkra. Oldjuk ki a zsákot szorító zsinórt. Velük átellenben egymásra dobott papírlapokat vagy vászondarabokat látni. A művészet vagy a tudomány tabula rasa-i lennének ők. Sándor képein az értelem, a kutató-kereső szellem is a fény jelentései közé tartozik.

De a fény további értelmet nyer a világ egyik, hanem a leghíresebb freskójának a megidézésével. Ádám teremtése, Sixtus-kápolna. Sándor két legyet üt egy csapásra. A fényt a teremtés, valamint a teremtő géniusz csodájában érhetjük tetten – ez utóbbi maga Michelangelo. Pimasz pozíciót foglal el a parafrázis mellett látható, repedező kávéscsészét ábrázoló vászon. Ott teremtés, itt széthullás.

Szép gesztussal zárul-indul, ahogy tetszik, a kiállítás. Az utolsó műpárban az üveg és a vászon felcserélődtek. Anikóé lett a vászon, Sándoré az üveg. Sándor Michelangelo után egy másik zseniális „fényszórót” húzott ki a tarsolyából. Leonardo da Vinci Vitruvius-tanulmányát készítette el üvegből. Anikó viszont saját üvegvilágát feszített fel egy a Sándor munkájával megegyező méretű vászonra.Az üvegmunkáiból jól ismert érzéki fényviszonyok itt is hatnak.

Azt gondolom, sokak nevében mondhatom: szükségünk van a fényre!

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisleányka. Borika volt a a neve. Volt neki egy tulipános ládikája amibe régen  a kelengyét gyűjtötték. Ti tudjátok mi az a kelengye? Bizony régen a lányok ilyen ládikában gyűjtötték azokat a dolgokat, melyekre szükségük lesz majd az életben, például ruhák, ingek, fejkendők, lepedő, paplan, párnahuzat, törölköző,  asztalterítő  …

Borika szorgalmas lányka volt, a tulipános ládikájában takaros rendben hajtogatva sorakozott a sok szép kelme. Minden nap átnézte és gyönyörködött benne. Ahogy telt, múlt az idő Borika úgy gondolta, hogy szép, szép ez a tulipános láda telve a legszebb kelengyével, de ami benne van az mind-mind múlandóság. Valami más is kellene bele. Kutatta, kereste, hogy mit lehetne még beletenni, még egy nyakláncot, vagy még egy pruszlikot? Nem, hisz az már van benne, de nem jutott más az eszébe.

Így aztán egy szép napon azt mondta az édes szüleinek. Édesanyám, édesapám, már nagylány vagyok, akár férjhez is mehetnék, a kelengyémet is szépen összegyűjtöttem, van benne szép ingecske, szoknyácska, asztalterítő, de mégis úgy érzem, az igazi kincs máshol van. Kedves szüleim, engedjék meg, hogy elinduljak megkeresni, hogy mi hiányzik a ládikámból. Édesanyja hamubasült pogácsát sütött Borikának, feltarisznyázta és szomorú szívvel útnak indította.

... Borika az erdőt járva, egyszer csak keserves csipogást hallott. Madárka hang volt, azt biztosan megismerte, de nem a fák ágai felől hallotta a csipogást hanem az avarból. Ahogy Borika óvatosan egy nagy tölgyfa alá lépett, meglátta a kismadárkát, aki kipottyant a fészekből és keservesen segítségért csipogot. Borika óvatosan felemelte és betette a madárkát a fészkébe. És hallj csodát, a madárka ekkor megszólalt és azt mondta: Borika, jó tett helyébe jót várj. Amiért segítettél rajtam, tanítok neked egy dalt, amit akkor énekelj majd, ha egyedül érzed magad. Meglásd, ha elénekled rögtön megvigasztalódsz és megvidámodik a szíved. ... Ez aztán az igazi kincs, gondolta magában Borika, eztán ha árvának érzem magam, tudom már, hogy mit kell énekelnem! ...

... Vándorútja során egy mélyvízű, hömpölygő folyóhoz ért Borika. Nagyon szeretett volna rajta átkelni, de csak egy vékonyka, rozoga, keskeny palló vezetett ár rajta. Nagy bánatában leült a folyó szélére a hidacska mellé és azon lamentált, hogy Ilyen messzire eljutott és most mégsem mer átmenni a folyón ezen a billegős hídon. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valami szöszmötöl a fűben. Nézi, nézi, hát egy aranyos kis mezei pocok volt az. És csodák csodája a pocok megszólalt:

-  Miért búsulsz Borika?

- Ó hát azon búslakodom, hogy nagyon félek átmenni a hídon.

- Ne félj Borika! Elég erős ez a híd.

- De a víz is olyan hideg és haragos.

- Ne félj Borika, hidd el, elbír téged ez a híd.

- De én bevallom, nagyon félős vagyok.

- Hát ez a baj? Tanítok neked egy szép éneket és majd meglátod, ha rád törne a félelem és ezt elénekled, rögtön megbátorodik a szíved tőle!

A bátorság óriási kincs, gondolta magában Borika! Ha majd egyszer hazaérek ezt a dalt is beleéneklem majd a tulipános ládámba! ... ... Hát amikor Borika átért a folyón akkor egy szép legelőhöz ért. Ott legelésztek a báránykák és ott álldogált mellettük a kisbojtár. Nagyon vakargatta a fejét és látszott rajta, hogy rettentő módon gondolkodik.
Borika odament hozzá és megkérdezte:
- Hát te kisbojtár, mind gondolkodsz ennyire
- Ó, nagy az én gondom, meg kellene számolnom a báránykákat és időre haza kellene őket hajtani, de sajnos nem tudom őket megszámolni és azt meg főleg nem tudom, hogy milyen nap lehet.
- Szívesen segítek neked kisbojtár! A számolás nem is nehéz, azt még a gyerekek is tudják, és ha akarod szívesen megtanítom neked
- Az nagyon jó lenne, sóhajtotta a kisbojtár
Azzal aztán Borika megtanította a kisbojtárt számolni és még a hét napjait is, hogy eztán el ne tévessze, mikor kell majd a vásárba hajtani a báránykákat.
Borika elbúcsúzott a kisbojtártól és ment tovább. közben azon gondolkodott, hogy mennyi kincset gyűjtött össze az útja során.
Segített egy kismadárkán akitől tanult egy szép éneket, hogyha szomorú lenne, akkor legyen mit énekelnie.
Aztán találkozott a kis pocokkal aki segített neki megtalálnia bátorságát és tanított neki egy dalt, amit akkor kell énekelni, ha nagyon ránk törne a félelem.
Aztán átment a folyón a keskeny hídon.
Aztán találkozott a kisbojtárral akinek segített számolni és megtanította neki a hét napjait.
Lassan ideje lesz hazaindulni gondolta Borika.

Már sötétedett iparkodni kellett Borikának. De egyszer csak zörgést hallott a csipkebokorból. Mivel tudta, hogy mit kell énekelnie ha esetleg félne és tudta, hogy jó tett helyébe jót kell várnia ezért aztán csöppet sem félt, inkább kíváncsian kiáltotta:
- ki az?
- Én vagyok az Vitéz János, aki azért járja az erdőket és a mezőket, a városokat és a falvakat, hogy megtalálja azt a lányt akinek nem csak a tulipános ládája van tele kinccsel, hanem a szíve is.
Nagyot dobbant Borika szíve, mert nagyon megtetszett neki Vitéz János és nem csak azért mert igen szép legényke volt, hanem azért, mert olyan valakit keresett, aki pont olyan mint Borika!
- Ne menj tovább Vitéz János, mert te engem kerestél. A tulipános ládámat teleraktam mesével, mondókával és népdallal. van benne bátorság és vidámság és ha ez neked tetszik akkor te az enyém és a tiéd! Ásó, kapa, nagyharang válasszon el minket egymástól.
Azzal elindultak hazafelé és másnap akkora lakodalmat csaptak, hogy még mindig emlegetik a meghívott vendégek.

Hercsula macska – persze, csak mi hívtuk így, mivel az igazi nevét nem értettük, – mikor megérkezett hozzánk hangos nyávogással közölte, éhes és otthonra vágyik. Bár egy kultúrházban sok izgalmas dolog történik, de lássuk be, az elárvult cicák gondozása nincs a szakmai feladatai között. De a kollégák azonnal segíteni szerettek volna a gyönyörű macskának. Rögtön nevet is kapott: Hercsula. És miért pont a Hercsula nevet kapta? Mert épp akkor választott bennünket ideiglenes otthonaként, amikor a Bálint Ágnes emlékkiállítás érkezett hozzánk. Adta magát a helyzet, hogy kedves meseírónk első megjelent könyvének macskahőséről nevezzük őt el. Mert ugye véletlenek nincsenek, hiszen Bálint Ágnes nagy tisztelője volt a macskák nemzetségének, így számunkra sem volt meglepő, hogy macska szegődik a kiállítás mellé.

Szóval Hercsula jött, és nem tágított, kitartóan hol az egyik ajtónál, hol a másiknál igyekezett elmagyarázni, mi mindent történt vele. Persze titkon azt is remélte, hogy van egy kis maradék, amin megosztozhatunk, és sejtése nem is volt téves, mivel a kosztra igazán nem lehetett panasza.

Teltek a napok és mi minden reggel azzal a reménnyel érkeztünk a Wekerlei Kultúrházba, hogy Hercsulát megtalálja az eredeti gazdája, és újra megszokott otthonában lehet. De Hercsula nem kószált el, nem kereste a régi gazdáját, és őt sem kereste már senki, csak várt bennünket hűségesen.

Mi becsülettel kerestük a gazdáját, majd a napok múltával pedig a leendő családját. Értetlenkedtünk, hogyan kerülhetett egy ilyen kedves és szép macska az utcára, aggódtunk a jövője végett: jött a hideg, az esős mord idő. Aztán, hogy Hercsula ne ázzon, fázzon lett a kertünkben átmeneti melegedő házikója, ágyikója és hétvégi ellátmánya. És amikor búcsúzott a kiállítás, leszedtük a Bálint Ágnes életéről szóló tablókat, a sok gyönyörű gyerekrajzot, egyszer csak jelentkezett egy kedves cicabarát pár, akik örömmel vették magukhoz Hercsulát. Mi pedig már nem is csodálkoztunk azon, milyen meseszerű történet ez, épp olyan, mintha Bálint Ágnes írta volna. Hercsula jött, kicsit velünk akart lenni, majd segítségünkkel szerető gazdikra talált. Szervusz, légy jó cica Hercsula!

2019 nyarán a Wekerlei Kultúrház "talált tárgyak osztályán" szomorkodott egy kézzel készített - horgolt - baba. Még azokban a hetekben lefotóztuk és hírül adtuk online felületeinken, hogy egy szép baba keresi kisgazdáját. Majd teltek a hónapok, évek és 2022 tavaszán a gyereknapi rendezvényünkre készülődve, ezt a helyes horgolt babát használtuk fel a program hirdetéséhez. Kivittük a kertbe és lefotóztuk, arra gondolván, hogy ezek a kedves képek jól tükrözik majd a "Gyereknapi hangolódás" programunk hangulatát. És láss csodát! Megcsörrent a telefonunk és a telefon másik végén egy anyuka izgatottan mesélte el nekünk, hogy a plakáton szereplő baba a kislányáé, ő készítette saját kezüleg neki egy éves születésnapjára. Sokáig keresték és soha nem feledték a kedves babát, és hihetetlen öröm számukra hogy a baba - már a nevét is tudjuk: Timi baba - előkerült.

Timi baba - ha beszélni tudna - így meséli el történetét:

"Hogy hogyan is születtem? Anyukám a kisebbik kislányának első születésnapjára horgolt engem. Pont úgy néztem ki, mint Ő. Barna hajam két copfba fogva és olyan rózsaszín ruhát kaptam, mint amilyeneket Ő hordott. Nagyon örült nekem, amikor megkapott szülinapi ajándékként, így a legjobb barátok lettünk. Olyannyira, hogy saját magáról nevezett el, ezért lettem Timi baba.

Rengeteg helyen jártunk együtt... Voltam Vele kirándulni, állatkertben, óvodában, különböző foglalkozásokra és legutóbb fazekas táborba is elkísértem a Wekerlei Kultúrházba, még 2019-ben. Egyik nap azonban elkavarodtunk egymás mellől. Kerestem az én legjobb barátomat, Timit, de nem találtam sehol. Timi is keresett, de ő sem talált engem... egyikünk sem emlékezett rá, hogy hol látta a másikat utoljára.

Viszont megtalált egy néni a WK-ban... Mivel megsajnált, hogy egyedül vagyok, bevitt az irodájába és innentől együtt szerveztük a gyerekek foglalkozásait. Teltek az évek és egyre kevesebb reményt láttam, hogy újra viszont látjuk egymást. Azonban közeledett a gyereknap... gondoltam most bevetek mindent... Kicsinosítottam magamat, hogy én legyek az, akit kiválasztanak a Wekerlei Kultúrház gyereknapi rendezvényének figurájaként. És igen! A Kultúrház vezetőjével összekacsintottunk és már tudtam, hogy én leszek az!

Anyukám gyanútlanul nézelődött gyerekprogramok után kutatva, amikor meglátta a rólam készült képet. Én csak ültem és vártam, hogy történik-e valami. Már kezdtem elszomorodni, amikor hopp, beszélgetést hallottam a folyosóról és valaki egy baba után érdeklődött. Anyukám hangja volt, biztos voltam benne, hogy értem jöttek! Nagyot dobbant a szívem, mert tudtam, hogy végre találkozhatok a legjobb barátnőmmel.

Hálásan köszönöm a WK munkatársainak, hogy vigyáztak rám éveken keresztül és segítettek hazajutni! Timi és én voltam aznap a legboldogabb, amikor újra találkozhattunk egymással!"

Timi baba történetét a baba készítője Mátyásné Schuszter Csilla írta.

A Magyar Népművelők Egyesületének (MANE) 37. Vándorgyűlésére, a ceglédi Kossuth Művelődési Központban került sor. A rendezvény keretén belül – november 17-én – Bonecsuk Mónika, a Wekerlei Kultúrház tagintézményünk munkatársa MANE emlékplakett elismerésben részesült.

A Magyar Népművelők Egyesülete évente megszervezi a Népművelők Országos Vándorgyűlését, amely a szakma legreprezentatívabb rendezvénye. Ezen a rendezvényen adják át az egyesület emlékplakettjét is. Idén nagy örömünkre szolgál, hogy az Bonecsuk Mónika munkatársunk is átvette ezt az elismerést.

"Hej rozmaring, rozmaring
Leszakadt rólam az ing.
Van már nékem kedvesem,
Ki megvarrja az ingem..."

Dalolássza a két jóbarát Bazsi és Pari (ugye milyen nagyra nőttek már), miközben a tavasz eljövetelét csodálják, és vágyakozva nézik leendő otthonukat. Azért toporognak úgy az ablakban (és nem véletlen a nóta sem), mert izgatottan várják drága cimborájukat Ringót, aki szép nyalka, illatos rozmaringlegény, és már palántaként érkezik majd hozzánk. Ahogy azt a népmeséből tudjuk, a királylány is őt választotta, no, de lássunk miben rejlik az ő vonzereje. Nyugtató, emésztést segítő gyógyhatása mellett, a húsok pompás fűszere, de a belőle készült rozmaringszesz, igéző illattal fonja körül a hölgyeket.
Reméljük az időjárás most már egyre kegyesebb lesz hozzánk, és lakóink mihamarabb kiköltözhetnek a kertbéli otthonaikba. Ők már nagyon, nagyon várják! Mi is...


Mit tudtaunk még a rozmaringról?

Ha "Hej rozmaring, rozmaring" a magyar népdalt dúdolgatjuk, mi mást, hiszen nemsokára megérkezik kertünkbe egy rozmaring palánta. Az ő kedvese lehetne a bazsalikom, mert növekedésére jótékony hatással van. Barátait megvédi a fehér légytől, s reméljük a lisztharmattól is. Ez okból jó szomszédja lesz a paradicsomnak, aki a bazsalikommal karöltve a mediterrán konyha alapanyagai. Hozzájuk csatlakozik a kakukkfű is, mert fény- és vízigénye közel azonos a rozmaringéval, aki így igazán barátok közt lesz.

2011-ben a rozmaring nyerte el az év gyógynövénye címet, még szerencse, hogy honfoglalóink átvették eme növényt a Pannóniában élt népektől. A történelem több pontján találkozhatunk vele, a kolostorokban gyógynövényként ültették nyugtató, s az emésztést segítő hatása miatt. Hallhattunk már a „magyar királynő vízéről” is (Aqua Reginae Hungariae). A rozmaringszeszt Erzsébet királyné használta, s elismerően írt jótékony hatásáról. A 17. században már a rózsavizet is háttérbe szorította. Fürdővízbe áztatva frissítő hatása van.

A barokk korban már a nemesítésével is foglalkoztak, ekkor már fűszernövényként is ismerték. A mediterrán konyha alapanyaga ő is. Kiváló vadhúsokhoz, bárányhoz, tepsiben sült burgonyához, de mi nagyon szeretjük, ha a sülő pulyka mellett egy rozmaringág is lapul.

Mit lehet még elmondani róla?! Talán megemlíthetjük Horatius egyik ódáját, amiben említést tesz arról, hogy rozmaringkoszorút készítettek a házi isteneknek az ókorban. Ovidius szerint maguk az ünneplők is viselték ott, ahol a puszpáng már nem élt meg. Tömjén helyett is égették illatos füstje miatt. (Pestis idején is égettek rozmaringot a betegség ellen).

Reméljük az időjárás már nekünk fog kedvezni és társaival együtt ő is mihamarabb kinn fog virítani a Wekertemben a mi, valamint látogatóink örömére.

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan

Hamarosan